Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

1. szám - MŰHELY - „így estem olthatatlan szerelembe a könyvvel" — Szibler Imréné önvallomása —

„ÍGY ESTEM OLTHATATLAN SZERELEMBE A KÖNYVVEL" - SZIBLERIMRÉNÉ ÖNVALLOMÁSA Édesapám, Varga János ügyeskezű patkolókovácsként Lajos bajor királyi herceg uradalmában szolgált a sárvári várban. Édesanyám, Toldi Julianna a hercegi uradalomhoz tartozó Pusztalánc-majorból került a várba szobalánynak, Izabella hercegasszony mellé. Nagyapám, a „tehenesgazda" szarvasmarhákat és aranyérmes biltákat nevelt. Anyám ék a cseléd soron lalctak 10 gyerekkel. Mesélte sokszor, mily óriási élményt jelentett neki egy igazi várkastélyba feUterükii. A legnagyobb hatást a sokezer kötetes könyvtár tette rá. Itt ízlelhette meg az olvasás örömét. Házasságkötésük után Krausz József téglagyárába költöztek, ahol apám gépészi és kovácsmesteri állást kapott. Ide születtem szoba-konyhás lakásba 1934. szeptember 9én, a Szűz jegyében. Családunk tragédiájaként említem, kétéves, gyönyörű leánytestvéremet halálra gazoltait egy ittas téglavásárló megvadult lovai. Anyánk nem vállalt munkát, hanem a gyermeknevelés, állattartás, földművelés töltötte ki életét. Mmútára nevelésünket korán kezdte. Már első osztályos koromban rám parancsolt a „Tótokmezzei" kukoricásban: Ezt a sort elhajtod! Lehet, hogy itt ragadt rám a növényekhez való vonzódásom? Családi életünk jellemzője, hogy esténként anyánk regényeket olvasott fel apánknak. Előlem eldugta a könyvet kályhába, korpába, búzába, padlásra, de én mindenhol megtaláltam. Valószínű, már akkor bizsergett berniem a kutatóösztön. Hétéves voltam, jól emlékszem. Tízéves koromban megtört anyám ellenállása, konok akamokságomon. Az Erdélyi Szépmíves Céh szépirodalmi köteteivel a kezemben már szabad folyást engedhettem „tiszteletreméltó" vágyaimnak. így estem olthatatlan szerelembe a könyvvel. Akitoriban Sárvárt vasútvonal kötötte össze Pusztalánccal, sokszor hazalátogattunk. Ám a legemlékezetesebb élményem az évenkénti Péter-Pál búcsú napja. Ilyenkor Krausz úr kölcsön adta apánknak a hintóját. Aranyló búzatáblák közt, pacsirtadal kíséretével trappoltak lovaink a szekérutakon, majd a híres Farkaserdő ösvényein. Megáll tunk a tölgyfa20