Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

1. szám - MŰHELY - „így estem olthatatlan szerelembe a könyvvel" — Szibler Imréné önvallomása —

telepítő Scherg Lőrinc erdőmester sírjánál. Nézelődtünk az 1931-ben Sárvárott elhunyt III. Lajos bajor király által telepített „Lajos-bükkök" között. E fák közelében vastag ágaikat szorosan Összefonva négy óriástölgy állt: a hírhedett „Banyafák". Akkoriban tartotta magát a népi hiedelem, hogy szombatonként itt gyűlnek össze a sárvári boszorkányok. E fák mára elkorhadtak, földdé váltak. Manapság a megyénket is átszelő „Kék-túra" útvonal halad el e nevezetességek mellett. Valószínű, hogy a Farkaserdő romantikus ösvényem ivódott belém erdőjáró természetem. Apám családjának vagyonát 10 hold fold, tíz tehén és tíz gyerek képezte. A család kelleténél is jobban vallásos érzületét a nagyanyám matriarchátusi természete fejlesztette ki. Irányításának fejet hajtva, három nagynéném apácafátyolt öltött. Emiatt különleges tisztelet övezte őt. Oreganyáni nem titkolt terve kijelölte volna az én életutamat is. 1943 őszén Veszprémbe vitt apám, hogy ott végezzem tovább az elemi iskolát, majd az Angolkisasszonyok Intézetében szerezzem meg a tanítónői képesítést. Szoktattak a gondolathoz, hogy a novíciák fehér fátylát szeretnék a fejemen látni. Dühösen sírtam, toporzékoltam: - Nem leszek apáca! Persze mégis elvitt apám Veszprémbe. Ám tettem rólal Kidíszítettem a vonatot, a zárda, de még a szent kápolna padlózatát is. Hazaküldtek. 1944. március 9-én délelőtt ütemesen csattogott a sárga kockakő a megszálló csukaszürke németek csizmái alatt. Autószerelő műhelyt működtettek a téglagyárban. Ritka jó világ köszöntött rám. A melaszos kalács, kukoricakása után édes tejkonzervek, csokoládék, cukorkák alá tarthattam a markomat. Hemztol kaptam, alá Marienek hívott. Először szerettem a németeket, aztán nem. 1944. március 29-én közzétettek egy kormányrendeletet, mely elrendelte, hogy a zsidóknak megkülönböztető sárga csillagot kell visehiiök. Amikor Krausz nagyiparos fiát megláttam sárga csillaggal a mellén, először éreztem, hogy a foghúzáson kívül más fájdalmak is keseríthetik az ember szívét. A család Budapestre menekült, de a jó Krausz urat egy Sopron melletti munkatáborba vitték, ahol megbetegedett. Ekkor apám „rokoni látogatásra" ment. Hátizsákba kenyeret, sonkát, gyógyszert, melegruhát rejtve, három napon-három éjen át erdőn-mezőn bujkálva kereste meg a gazdáját. Az életével játszott. Bátor ember volt. Az 1944-es bombázások „csak" 12 áldozatot szedtek Sárvárott, de az angolszász liberátorok felénk úszó, szívremegtető mormolásától halálos félelmet éreztünk. A ruszki Rátáktól nem féltünk, zörgőmasiiiáknak, marinéninek becéztük Őket. Felintegettüiik, felkiabáltunk nekik: szerbusztok szóld átok! Ám a veszélytelemiek hitt gépek úgy végig verették a 21