Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

1. szám - MŰHELY - Antal László: Hagyomány és korszerűség

MŰHELY AOTALIÁSZUÓ HAGYOMÁNY ÉS KORSZERŰSÉG A Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola pedagógiai Múzeumában keresgélve került a kezembe a hajdani Tanítóképző Intézet népművelés-könyvtáros szakának 1962. évre dátumozott tanterve. Ez az a program, amelyen - talán némi módosításokkal - mint volt első évfolyamos hallgatók nevelkedtünk. Az egyes tantárgyak tematikáját olvasva egyre erőteljesebben fogalmazódott meg beimein a gondolat: Igen, ezt mi végigéltük, végighallgattuk, vizsgáztunk belőle, de mégis idegennek tűnik, mert akkor itt Szombatlielyen mintha más is történt volna velünk. A leírt, rideg mondatok mögül a megindult emlékezet felszínre hozott egy másik tantervet - a rejtettet -, melyet néhány tanárunk éltetett végig velünk, s amely igazán a hasznunkra vált, s amely emiek az intézménynek hosszú időre az imago-ját adta, s egyfajta hagyományt teremtett. Ugyanakkor feltört berniem a másik kérdés: Mindazt, amit hagyománynak hiszek vagy hiszünk, vajon az nem más-e, mint néhányunk nosztalgiája a visszahozhatatlan után? A megélt és ma is zajló politiltai, társadalmi változások korában nehéz a tiszta fogalmakban való gondolkodás, s gyakran jut eszünkbe Ady Endre: „Minden egész eltörött, Minden láng csak részekben lobban," E szétesett és darabokra tört világban van-e kapaszkodó, ami biztonságot nyújt a továbblépéshez? Létezik-e támpont a felsőoktatás megújító törekvéseihez idehaza és a múltuiikban, vagy - egy megfoghatatlan, misztifikált Európából és Amerikából érkező - a mindenkori szellemi és politikai hatalom önigazoló mechanizmusa által szelektíven válogatott eszmék és tudomáiiyáranilatok, példák mindent elfogadó lelkes híveként söpörjünk ki műiden eddigit? 12