Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)
4. szám - MŰHELY - Krajczárné Cierna Lubica: „... Mi csak hosszútávon tudunk gondolkozni, dolgozni és eredményesen tevékenykedni..." - Beszélgetés Pusztay Jánossal,a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola főigazgatójával -
előtt. Igen fontosnak érzem, hogy ezzel összefüggésben a Tanárképző Főiskola a lehetőségek mind szélesebb körét tárja és kínálja fel. Nem szabad ugyanakkor elfelejtkeznünk arról, hogy e folyamat során kell növelni, de minimum megőrizni és megvédem az intézmény hírnevét, presztízsét és szálanai színvonalát, ami a növekvő hallgatói létszámra figyelemmel, nem kis erőfeszítéseket igényel. Tudjuk és valljuk, hogy nem engedhetünk az igényességből, hiszen elvünk, hogy a levelező tagozaton szerzett diploma nem lehet másodrangú. AUcahnazkodnuiik kell a megváltozott stnilrtúrához, és ha a jelenleginél szabadabb kezet kapnánk a képzési fonnák területén, akkor módunk nyílna ana, hogy jelenleg profilidegeiméit tekintett szakterületekre is merészkedjünk. Ez azért is jó lenne, mert egyrészt pénzt hozna a házhoz (nekünk is keményen gazdálkodnunk kell!), másrészt pedig erősítené a városhoz, a megyéhez és a régióhoz való kötődést. Az intézmény ily módon törekszik stabilitásának biztosítására, miközben a minőségi elv és a magas követelmények megtartásával vállal garanciát az általa kiadott okmányokért. Az elmondottakból úgy tűnik, hogy Pusztay János egyetemet „csinálni" tért haza Szombathelyre. így van ez ? Mielőtt a kérdésre válaszolnék, el kell mondanom, hogy alapvetően azért szorgalmaztuk az előbb említett „nyitás"-!, mert felismertük annak objektív szükségességét. A valóban átfogó és eredményes profilváltáshoz, pontosabban profilbővüléshez azonban elengedhetetlenül szükséges, hogy az intézmény jogi státusában változás, minőségi előrelépés következzen be. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy ha ránézünk a hazai felsőoktatási intézményhálózat térképére, azonnal szembeszökő, hogy az északnyugat-dunántúli régió az egyetlen Magyarországon, ahol nincs humán egyetem. Az egyensúly megteremtése érdekében kell létrehozni vagy hagyni kifejlődni az egyetemet. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy Főiskolánlaiak már jelenleg is jónéliány egyetemi szintű tanszéke ill. programja van. Olyan hálózattal és szervezettel rendelkezünk, amely lehetővé teszi a középiskola utáni képzés valamennyi szintjét, mégpedig oly módon, hogy biztosítja az egyes szintek közötti előmenetelt és átjárhatóságot. Eire pedig csak olyan intézmény képes, amely szerves fejlődéssel érte el az ahhoz szükséges igen széles profilt. A Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolát, ilyennek tartom. Emellett objektív tény, hogy a régióban nincs más olyan, szakmailag, tartalmilag és gazdaságilag alkalmas intézmény, amely hasonló igénnyel és céllal léphetne fel. Jómagam mindezekkel már korábban is tisztában voltam, és amikor 1991-ben főigazgatóvá választottak, tudtam, hogy milyen nagy feladatra vállalkoztam, pontosabban vállalkoztunk kollégáimmal együtt. 10