Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

3. szám - MŰHELY - Benczik Gyula: „... A hol kell keresni? kérdésének a megoldása adja a családtörténeti kutatómunka igazi örömét..." - Beszélgetés Varga Ferenc simasági esperessel, családtörténeti kutatóval -

Említene néhány érdekes esetet a kutatási köréből? 1954-ben a vÖlcseji plébánián tartózkodtam és meglepetéssel fedeztem fel egy különös iratcsomót. Alaposan szemügyre véve kiderült, hogy középkori oklevelekről van szó, szám szerint 43 darabról. Az ottani plébános mit sem tudott a „kincs "-rol, két évvel korábban került Volcsejre. Felvettem a kapcsolatot a Történettudományi Intézetben Solymossy Lászlóval, s miután tisztázódott, hogy a veszprémi káptalan okleveleiről van szó, végül visszakerültek a Káptalan Levéltárába. A nagy értékek elkallódása, sőt néha az elpusztulása sokszor csupán egy pillanaton múlik. Erre jó példa ez is, ugyanis Fehér Mátyás (a vasvári domonkosok történetének írója) az ötvenes években Sopronon át Nyugatra menekült, és az éppen nála lévő iratokat útközben a völcseji plébánián hagyta. Később a plébános meghalt, utódja viszont semmit sem tudott a számára olvashatatlan iratokról. Padlásról mentettem meg az iManberényi Berényi család irattárát. A család beleegyezésével az iratokat jegyzékelés, rendezés után Pamionhalmán helyeztük el megőrzésre. Jelenleg a damonyai Simon család levéltárát rendezgetem, ezt szintén Pannonhalmán gondoltam elhelyezni. A simasági Erőss család iratait is, ha időm engedi, feldolgozom. Ez utóbbi három pap fiú levelezése a szüleikkel a 20. század elejéről, nagyon érdekes anyag. Az utóbbi időben feléledt az emberek családtörténeti érdeklődése, ez érthető is, hiszen az eredet kérdése mindig az emberi élet végső kérdései közé tartozott. Milyen szakmai fogásokat adna át egy tapasztalt genealógus a kezdő családtörténészeknek? A legfontosabb - és leghitelesebb - forrás az anyakönyv. Ezt azért kell elmondani, mert sokan vannak, akik azonos vagy hasonló nevet viselnek, mint a híres, történelmi családok. Az anyakönyvben végzett aprómunka a rokonságot ritkán igazolja, de vannak ellenkező példák is. A levéltárakban őrzött családi iratok már az igényesebb kutatók kincsesbányái. Itt azonban nem könnyű eligazodni. Az egyes családok iratai más-más levéltárba kerültek, de ezen túl a házasságokkal sokszor a nemesi levéltárák is költöztek, voltak elajándékozott, vagy éppen megvásárolt családi iratok. Ennek nyomon követése, a „hol kell keresni?" kérdésének a megoldása adja a családtörténeti kutatómunka igazi örömét, izgalmát. Köszönöm a beszélgetést! 21