Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

3. szám - MŰHELY - Pethő Gyula: „... A honismereti kutatók sikere, öröme mindennél jobban kárpótolt" - Bemutatjuk Vizi Lászlót -

PlftHÖ GYULA „...A HONISMERETI IOJTATÓK SIKERE, ÖRÖME MINDENNÉL JOBBAN KÁRPÓTOLT" - BEMUTATJUK VIZILÁSZLÓT A Petőfi utcai „új" Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár tanácskozójában tétován indul a beszélgetésünk: mindketten a múlton lúnődünk, s találgatjuk, hogy az évtizedek sorjázó eseményeiből - hordalékaiból - mit ememetnénk ld. Kezdjük az életúttal, az indulással! - töröm meg a tűnődésünket. Szombathelyen születtem, 1934. május 22-én, s itt jártam általános iskolába - kezdi némi kényszerűséggel. (Tudod, nem szeretek magamról beszélni - jegyzi meg csendesen.) Édesapám villamosvezető volt Szombathelyen - Aztán 1948. augusztusában Budapestre kerültem az akkori BESZKART-hoz, dolgozni. Elég korán érdekeltek a technikai kérdések. No, meg épületlakatos szakmát kellett tanulnom a Tatarozó Vállalatnál, amely a Tanácsi Építőipari Vállalat {TANEP) elődje volt. Ott is dolgoztam. Közben a városi Könyvtár állandó olvasója lettem. (Akkor a Széli Kálmán utcában működött.) Felfigyeltek a könyvek iránti érdeklődésemre, és - az akkori szóhasználattal - „kiemeltek", s az ifjúsági szervezet ajánlására a frissen létrejött (1952.) Megyei Könyvtárba irányítottalc. Segédkönyvtáros lettem, bár nem sokáig, mert 1952. október elejétől megbíztak azzal, szervezzem meg a körmendi városi, járási könyvtarat. Hát - meglepődtem! Azonban addigra már Jákfalviné Márta és Gróf Ervin megismertettek a legfontosabb tudnivalókkal és minden dologban a segítségemre voltalt. Keserves volt, de egyre jobban belejöttem a szervezésbe, s hamarosan megnyitottuk a könyvtárat - 196 kötettel. Hát nem furcsa? Ennyi könyv ma már mosolygásra késztet, de akkor igazi örömöt jelentett. Igen, de ez csak a kezdet volt. S Te mindig azt mondtad: szakmai ismeretek, műveltség, elképzelések nélkül nehezen lehet boldogulni. Mibe fogtál a nyitást követően? 22