Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

3. szám - Salamon Nándor: Mérlegen a Szombathelyi Képtár 10 éve

sokat. Tartókba rendezett anyagát ugyancsak a képtár gondjaira bízta. Az elszármazottaktól levelezés útján szereztünk értékes adathordozókat. Rajky Gyula nagybátyja munkásságának kutatási eredményeit osztotta meg velünk, fotó és cikkmásolatok formájában. A lehetőségek, források azonban koránt sem kerültek kiaknázásra. Különösen a művészektől várhatjuk el, hogy önön művészetükre vonatkozó dokumentumokkal legyenek segítségünkre. Nézzük meg ezek után, miként érvényesült a provincia művészete a képtári kiállítások rendszerében. Az „örökség" eleve kijelölt bizonyos irányokat, kötelezően teljesítendő penzumokat. Ilyen volt a Pannónia Nemzetközi Képzőművészeti Kiállítás, három szomszédos ország érintkező területeinek közös szemléje. A Vasi Tárlatokat magunk kezdeményeztük, a megye művészeinek rangos bemutatójává akartuk fejleszteni, de már a kezdeteknél észlelhető volt a megosztottság, számunkra ismeretlen nemzedéki ellentétek, valós vagy vélt sérelmek buzogtak, szegültek szembe a közös fellépésnek. A korszakváltás, az alig oldódó feszültségek végül a megszűnéséhez vezettek. Más fórumokat kellett találni, de ezeknek csak egy része konveniált a ml kiállítási elképzeléseinkbe, bár a „kaput" mindig nyitva tartottuk a kezdeményezések előtt. 1985-ben a Győrött székelő területi szervezet kezdeményezésére megrendeztük a Szombathelyi Képtárban a 2. Észak-Dunántúli Tárlatot. Nagy érdeklődést váltott ki a térség művészei körében. A 166 mű 74 alkotója között tizenhat megyénkből került ki. A díjazottak között volt Várnai Valéria és Sebők Éva. A második esztendőben másfél tucat kiállítást rendeztünk. Miközben a közönség alig csökkenő érdeklődéssel csodálta a Thyssen-Bornemissza-gyűjteniény remekeit, folytait az előkészületek a vasi képzőművészek tárlatára. Nyáron a Pannónia 86 érkezett Kismartonból, ahol Bartha László, Kiss Sándor, Mészáros György és Tornay Endre András képviselte a „hazai" színeket. A gazdag kínálatban - Képes György, Molnár Sándor, Kassák, Borsos Miklós, Max Slevogt művei mellett - megjelent az első elszármazott, a szülőfölddel szüntelen kontaktust tartó, Hollandiában élő Forral Zoltán, akinek karikatúráit (ez is újdonság!) a Magyar Nemzeti Múzeumból kölcsönöztük. Csakhamar kiléptünk az intézmény falai közül. Közreműködtünk Németh Mihály „kastélyavató" kiállításán Vasszécsenyben. Később rendszeressé váltak „tájolásaink", szakmai közreműködésünk tere is bővült. A zsennyei Alkotóházban folyó munkát dokumentáló újabb kiállítása már túlmutatott a régió határain, de nem nélkülözte a helyi színeket. A Képtárépítő Egyesület 10 éves jubileumáról szemléletes tárlattal emlékeztünk meg. 15