Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

3. szám - Salamon Nándor: Mérlegen a Szombathelyi Képtár 10 éve

Majthényi Károly szobrászművész tárlatával elkezdődött a közöttünk élő alkotók munkásságának bemutatása. Kirajzolódott az a koncepciós váz, amelyben méreteiben impozáns életmű-bemutatók, kisebb anyagokat hozó kamaratárlatok biztosítják a helyi értékek feltárását. Később kiegészült a rögtön sikeres „hazatérők" sorozattal, amely fiatal és kevésbé fiatal, elszármazottak és visszatérők, letelepedők vagy éppen csak életjelet adók bemutatkozását vállalta. Am, ezzel az intézmény és munkatársainak „honszolgálata" nem ért véget. Általunk jutottak el művészeink számos külföldi kiállításra, biennáléra, csoportos vendégszereplésre. Személyes kapcsolataink eredményeként kaptáit kiáUítóteret Győrben s egyebütt az arra vállalkozók. Hogy hány megnyitón működtünk közre ajánlóként, mennyi a katalógus előszók, az e tárgykörben született cikkek, tanulmányok száma, az hosszas utánjárást igényelne. Végezzünk el egy csoportosított áttekintést a teljesség igénye nélkül: Majthényi Károly szobrainak szemléje tisztelgés volt az idős szobrász előtt, aki sokat tett a vasi művészeti élet megszervezéséért. Mint később ldderült, utolsó önálló kiállítása ez egyben, hiszen néhány év múlva már nekrológját fogalmazhattuk szomorú kötelességként. Bartha László tiszteletet parancsoló életmű-kiállítása és Geszler Mária kerámiáinak gazdag gyűjteménye egyazon esztendőben vívta ki a közönség elismerését. Tomay Endre András díjak sorának kitüntetettjeként mutatkozott be imponáló szobrászati anyaggal, amelyet végre szakmai igényeket is kielégítő katalógussal tudtunk emlékezetessé tenni. Figyelemmel kísértük a kerek születési évfordulókat. Horváth Jánost 60-ik születésnapja alkalmából hívtuk gyűjteményes tárlat rendezésére. Hasonló alkalom adott ürügyet Marosfalvi Antal köszöntésére, aid munkássága mindkét vonulatát bemutatta, festészetének eredményeivel egyenrangú restaurátori tevékenységének titkait néhány bravúros műtárgymentés szemléltette. Scholz Erik Zsennyén bontakoztatta ki művészetének teljesen új, organikus periódusát, ebből adott ízelítőt hatásosan megrendezett tárlata. Régen esedékes volt Lakatos József életmű-jellegű bemutatkozása, amely számot adott kitérőkkel tarkított, Sárvártól Sárvárig tartó útjáról, egyélű felfogású, tai"tahnilag gazdag művészetéről. Döbrentei Zoltán „munkabeszámolója" zárta mostanáig a sort. A „hazatérők" szlogen Cs. Kovács László rajzldállításán került elő, de sorozatcímként jóval később, a fiatalabb nemzedélt, a pályakezdők jelentkezésekor kezdtük használni. Ettől függetlenül, már előbb szorgalmaztuk az elszármazott vasiak szerepeltetését. Néhány év alatt népes társaságot téritettünk vissza, akik az egyetemes hazai kortárs művészetben elfoglalt helyük okán szolgáltak rá a meghívásra. Illés Árpád ernlék16