Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

3. szám - Salamon Nándor: Mérlegen a Szombathelyi Képtár 10 éve

műfajban és segédgyűjteményben külön figyelmet fordítottunk a „vasi" művészettel összefüggő értékőrzésre. Már az első kritikai értékelésekben felbukkant egy lényeges, szétválasztást sugalló kérdés: országra kitekintő, kiterjedő feladatai közepette mutatkozik-e szándék regionális avagy megyei művészetet érintő funkciók vállalására? Más szakemberek meg éppen a provincializmus árnyától óvták az intézményt, ha az netán helyet adna vonzásköre művészetének. Berniünk e kételyek, főként nem szélsőséges formában, föl sem merültek. A hosszabb távra mért és éves tervezetek - a minőség mércéjét szüntelen hangoztatva - egyértelműen a sokféleségből adódó feladatok helyes arányamait, az országos - nemzetközi! -, regionális és megyei érdekek harmóniájának megteremtését célozták meg. A gyűjtemények gyarapításában, a kutatómunkában, a kiállítási életben isi Az „örökölt" képzőművészeti anyagban a megyei művészet belső arányait tekintve közel sem kiegyenlítetten, de súlyának megfelelő képviseletet mutatott. Majthényi Károly (1914-1990) kisplasztikái életműve, Geszler Mária (1941-) korai periódusa csaknem teljességében együtt tanulmányozható volt. A megye 1983-ban megszerezte Bartha László (1908-) műveinek keresztmetszet jellegű gyűjteményét. A hetvenes évek helyi festészete ugyancsak többé-kevésbé helyhez jutott az anyagban. A meghatározó egyéniségek - Mészáros József (1925-1979), Horváth János (1930-) festészetének jellegzetes darabjait épp úgy megtalálhattuk, mint a Vasi Műhely tagjainak, Vértesi Péternek (1938-), Várnai Valériának (1936-), Hatos Csabának (1942-) avagy Marosfalvi Antalnak (1931-) egynéhány fontos munkáját. Jaksa István (1894-1984) kis festményei mellől feltűnően hiányoztak viszont a többek által „mesternek" vallott Radnóti Kovács Árpád (1902-1977), Burány Nándor (1893-1965) vásznai vagy Rumi Rajky István (1881-1941) szobrai, de a „régi vasi művészek" dokumentálása is nagyon szegényesnek tűnt. Az országosan ismert Németh Mihály (1926-), a számos díjat nyert Lakatos József (1938-) műveinek sem találhattuk nyomát. S a sor folytatható... Nem kísérte különösebb figyelem - a gyűjtemény képe alapján - az elszármazott „vasiak" munkálkodását sem, bár itthoni szerepléseik vásárolt-ajándékozott műveltben hagytak némi „nyomot". Az érdemes művész Fótli Ernő (1934-) fakturális kompozíciói, a Kossuth-díjas Schrammel Imre (1933-) amorf samott plasztikái adnak ugyan némi ízelítőt művészetültből, de aligha sorolhatók a föművek sodrába. Paizs László (1935-) műanyag konstrukciói is inkább jelzések adott korszakából, akárcsalt Cs. Kovács László (1929-) bálványszerű fekete faszobra. A hiátus ezzel együtt is szembetűnő. A Weöres Sándor baráti köréhez tartozó - földiek 11