Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

3. szám - Salamon Nándor: Mérlegen a Szombathelyi Képtár 10 éve

voltak egyebek mellett! - ülés Árpád (1902-1980) „ldfelejtésére" ugyancsak nehéz magyarázatot találni, pedig rendszeresen dolgozott Zsennyén, miként többen a megyéből indultak közül. A regionalizmus nyomait a környező megyékben élő alkotók pár munkája testesítette meg. Bizonyára valamilyen kölcsönösség jegyében sodródott ide Cziráld Lajos, Giczy János, Dohnál Tibor, Haraszti László e

gy*

e

gy festménye vagy a városban muráliát készítő zalai Németh János korongolt tálja. E futólagos áttekintés kellően mutatja, hogy a „megyei gyűjtemény" hasonló gondokat jelentett, mint a történeti anyag, avagy még súlyozottabban a kortársak kollekciója. Nem nehéz belátni, hogy alapozást és hiánypótlást párhuzamosan kellett tervezni, megvalósítani. Ebbéli igyekezetünket a fenntartó megye és a Képtar Baráti Köre egyként magáénak érezve, sokat tett a célok közelítése érdekében. Kezdetben saját kereteinkből is tudtunk egy-egy kiegészítést, pótlást fedezni. így egészült ki két korai művel, az Este (1935) és Alvó pásztornők (1936) című festményeidtel a Bartha-gyűjtemény. A minisztérium a mester további három újabb kompozícióját vásárolta meg, így biztosítva munkásságának folyamatos jelenlétét, valamennyi periódusának bemutatását. A részeredmény a számok tükrében tanulságos képet mutat. 19851994 között mintegy 100 művet tudtunk begyűjteni régebbi és mai, a szűkebb pátria művészetének arculatát formáló művészek oeuvre-jéből. fele festmény, szép számban plasztikai munka, kevesebb grafika. Megyei pénzekből 43, a Baráti Kör vásárlásaiból ás az aukciós anyagból 31, saját forrásból 8 művel gyarapodtunk, amit a művészek ajándékai egészítettek ld. Az extenzív fejlődés jobbára az időszak első részére jellemző. Az évtizedet megfelező társadalmi átalakulás alapjaiban forgatta fel a művészeti élet avultnak látszó, kialaltult kereteit, szervezeti formáit s szabott más irányt némely művészpályáknak. Helyben megszűnt a „nevelő fészek" szerepét sokáig betöltő Vasi Műhely, tehetséges, kitartó tagjai saját pályára álltak, sikereikkel együtt jelentkezett a betetőzés szándéka. Felbomlottak a centralizált művészeti szervezetek (Szövetség, Alap), a helyüket elfoglaló új társulások az átalakulás csh-aállapotát sem tudták meghaladni. Itthon mégis a felélénkülés jeleit figyelhettük meg, mert számos fiatal, főiskola stúdiumait bevégző tehetség tért vissza a fővárosból, mások e vidéken telepedtek le, például: Kassai Ferenc, Tóth Csaba, Takács Tibor, Stekovics Gáspár, Varga Bernadett. Felerősödött Zsemiye vonzereje, többen vásároltak házat, építettek műtermet (Lesenyei Márta, Kiss Sándor, Scholz Erik). Az erdélyi exodus hulláma vetette ide ifjú 12