Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

2. szám - KÖNYVESPOLC - Salamon Nándor: Szemet gyönyörködtető album. Sopron Anno

SZEMET GYÖNYÖRKÖDTETŐ ALBUM SOPRON ANNO Nehéz objektív kritikát írni egy soproni könyvről annale, akit a felfedezés gyermekkori élményei, baráti kötelékek, kollegális kapcsolatok, a hivatásgyakorlás emlékezetes eredményei és - sajnos - küzdő- és kortársait domborodó sírjai fűznek a „civitas fMelissima" szellemiségéhez, egyre inkább múltba hajló jelenéhez. Való igaz: szeretem Sopront! Főként látványát, hangulatát, tiszta levegőjét, hagyományápoló igyekezetét, kicsinyég máig konzervatív művészetét, időnként búvárolt történetét. Nem titkolt izgalommal vettem hát kézbe a Sopron Anno című albumot, pörgettem sietősen végig színesen vonzó lapjait s állapítottam meg előbb futólag, majd növekvő meggyőződéssel: szép könyvet, mi több, gyönyört keltő munkát kell bemutatnom hálás feladatként az olvasónak. A városaink, tájaink régmúltját képes, metszetes formában megörökítő, a látvány erejével operáló könyveknek tisztes hagyománya él könyvészetünkben. Pusztán példák kedvéért említjük meg az előző századból Szeremley Miklós Balaton Album-át, a Ludwig Rohbock rajzai alapján készült Magyarország és Erdély képekben című nagyszerű munkát. Illik e sorba már a közelibb múltból Csányi Károly Régi Győr című kis kötete, a csaknem magát sorozattá kinövő néhány városnegyed ismertető, a Végh Gusztáv pasztelljeivel színesített Tabán, a Kassa Gábor akvarelljeit tartalmazó Régi Óbuda és a Régi Belváros című színes képgyűjtemény. Granasztói Pál Pest-budai városképeket bemutató kis albumát álcár előképnek is tekinthetnők. S ismeretes a testes Budapest anno... című fotográfia-album is, amely Klösz György felvételei segítségével a századvég átformálódó Dunaparti metropoliszának életét eleveníti meg. A Sopron Anno... méltó az „elődökhöz". Hasonló, de egyben elütő ismérvek hordozója. Askercz Éva, a helyi múzeum közismert szaktekintélye, úgy is mint a közölt képanyag válogatója, úgy is, mint az eligazító bevezető írás szerzője „ahogy a festők látták"-ra helyezi a hangsúlyt. Jól tudja, hogy a városábrázolások históriájában nem mindig a művészi feldolgozás, transzponálás az irányadó eszme. Csupán a képsor elején, a vezérlő fonal felvétele okán tesz engedményt. Michael Zakariás térkép-hatású rézmetszetét, Leopold Werner illusztratív látképét és egy 1815-ből való céhlevél fejezetet mintegy a praktikus ábrázolás példájaként mutat be. A továbbiakban növekvő mértéltben a képek dokumentáló szerepe, majd pedig a látvány művészi megközelítésének szándéka jut érvényre. Pár oldalnyi - német és angol nyelven is közreadott - bevezető dolgozata kellő arányérzékkel csak oly mélységig ás a témába, amely elegen93