Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

2. szám - KÖNYVESPOLC - Salamon Nándor: Szemet gyönyörködtető album. Sopron Anno

do az eligazodáshoz, a felemelő műélvezethez. Gondosan elkerüli a ha­sonló feldolgozásokat veszélyeztető buktatókat, a szűk terjedelemben a város- és művészettörténeti tények feltárásának teljességére törekvő kí­sérletét. A képanyag szemlélése nyomán támadó búvárló szándéknak meghagyja a szabad teret, hiszen Sopron históriájának tanulmányozásá­hoz hasznos, adatokban gazdag munkák állnak rendelkezésre. Szándéka egyértelmű: „lapozgatni való könyvet" kínál, gondosan meg­szitálva a jóval bőségesebb emlékanyagot, kiemelve a „legjellegzetesebbe­ket". Rögtön kitűzi az időhatárokat is: a 19. századi és a mi századunk ele­jének kisvárosi életét, képét, hangulatát kívánja felébreszteni, meghitt per­cekkel ajándékozva meg bennünket. Az utóbbi határpontot ugyan nem veszi komolyan, de így további művek és alkotok bemutatására nyílik lehetősége. Néhány bekezdést a műfaj kialakulásának szentel, a középkori ideál városképétől a 18. századig meghúzott ív mentén elrendezve a fő sajá­tosságokat, majd a helyszínen készült kép térfoglalását. A vedutafestés fénykorát a rokokó évszázadában élte, amely „felfedezte a város költé­szetét", megtalálta a maga poétáit, Canalettot és főként Guardit, Pirane­siben pedig avatott mesterét. Amikor Richter 1810 körül készült panorámája segítségével alátekint­hetünk a tornyos városra, a veduta „költőinek" nyelvezete már szinte köz­helyként terjedt el Európában. Az új század pedig meghozta a gyorsuló stílusváltások nyomán a táj- és városfestészet funkciójának módosulását. Szerzőnk az egész problémakört a magyar művészettörténet kontextusá­ba helyezi, kiemelve az alapvető műfaji sajátosságokat, a nézőpont meg­választását, a kompozíció felépítését, elterjedt sémáit. Egy-egy periódus­ra inkább a részletek feltérképezése, majd a „széles tájba helyezett" vá­roskép lesz a jellemző. Közben szinteret kap a „nemzeti törekvéseket" szol­gáló hagyományfeltárás, a világ ezúton is történő birtokbavételének igénye. Sopronban - a művek és adatok tanúsága szerint - vándorló, letelepedő és idevaló kismesterek, iskolázott művészek és lelkes dilettánsok egyként szerepet vállalnak e szép, krónikás feladatban. Helyi színekkel, formákkal, megoldásokkal gazdagítják az egyetemes sémákat Nem egyszer silcerül az egyéniségüket is átplántálni egy-egy jellegzetes és aktuális ábrázolatba. Szin­te minden karakteres részletet megörökítenek Ecsetjükkel, vázlatkönyvük­kel jelen vannak a jövőnek teret nyitó bontásoknál, fontos eseményeknél. Műveik tárgya foként az épített környezet, de bemutatják a természet és az ember formálta környezet harmonikus együtÜétezését Műveikben egyszer­re van jelen a tárgyszerűség és a hangulatokba rejtőző romantika. A soproni polgár inkább csak staffázsként bukkan fel a festményeken, de tartása, gesz­tusai, öltözetei, megjelenése hitelesebbé, korhűvé varázsolja a Ids képeket 94

Next

/
Thumbnails
Contents