Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

2. szám - KÖNYVESPOLC - Salamon Nándor: Szemet gyönyörködtető album. Sopron Anno

do az eligazodáshoz, a felemelő műélvezethez. Gondosan elkerüli a hasonló feldolgozásokat veszélyeztető buktatókat, a szűk terjedelemben a város- és művészettörténeti tények feltárásának teljességére törekvő kísérletét. A képanyag szemlélése nyomán támadó búvárló szándéknak meghagyja a szabad teret, hiszen Sopron históriájának tanulmányozásához hasznos, adatokban gazdag munkák állnak rendelkezésre. Szándéka egyértelmű: „lapozgatni való könyvet" kínál, gondosan megszitálva a jóval bőségesebb emlékanyagot, kiemelve a „legjellegzetesebbeket". Rögtön kitűzi az időhatárokat is: a 19. századi és a mi századunk elejének kisvárosi életét, képét, hangulatát kívánja felébreszteni, meghitt percekkel ajándékozva meg bennünket. Az utóbbi határpontot ugyan nem veszi komolyan, de így további művek és alkotok bemutatására nyílik lehetősége. Néhány bekezdést a műfaj kialakulásának szentel, a középkori ideál városképétől a 18. századig meghúzott ív mentén elrendezve a fő sajátosságokat, majd a helyszínen készült kép térfoglalását. A vedutafestés fénykorát a rokokó évszázadában élte, amely „felfedezte a város költészetét", megtalálta a maga poétáit, Canalettot és főként Guardit, Piranesiben pedig avatott mesterét. Amikor Richter 1810 körül készült panorámája segítségével alátekinthetünk a tornyos városra, a veduta „költőinek" nyelvezete már szinte közhelyként terjedt el Európában. Az új század pedig meghozta a gyorsuló stílusváltások nyomán a táj- és városfestészet funkciójának módosulását. Szerzőnk az egész problémakört a magyar művészettörténet kontextusába helyezi, kiemelve az alapvető műfaji sajátosságokat, a nézőpont megválasztását, a kompozíció felépítését, elterjedt sémáit. Egy-egy periódusra inkább a részletek feltérképezése, majd a „széles tájba helyezett" városkép lesz a jellemző. Közben szinteret kap a „nemzeti törekvéseket" szolgáló hagyományfeltárás, a világ ezúton is történő birtokbavételének igénye. Sopronban - a művek és adatok tanúsága szerint - vándorló, letelepedő és idevaló kismesterek, iskolázott művészek és lelkes dilettánsok egyként szerepet vállalnak e szép, krónikás feladatban. Helyi színekkel, formákkal, megoldásokkal gazdagítják az egyetemes sémákat Nem egyszer silcerül az egyéniségüket is átplántálni egy-egy jellegzetes és aktuális ábrázolatba. Szinte minden karakteres részletet megörökítenek Ecsetjükkel, vázlatkönyvükkel jelen vannak a jövőnek teret nyitó bontásoknál, fontos eseményeknél. Műveik tárgya foként az épített környezet, de bemutatják a természet és az ember formálta környezet harmonikus együtÜétezését Műveikben egyszerre van jelen a tárgyszerűség és a hangulatokba rejtőző romantika. A soproni polgár inkább csak staffázsként bukkan fel a festményeken, de tartása, gesztusai, öltözetei, megjelenése hitelesebbé, korhűvé varázsolja a Ids képeket 94