Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

2. szám - ADATTÁR - Heckenast János: Melchior Hefele (1716-1794) építészről emlékkiállítása kapcsán

cióval és néha ismételt elolvasással a szöveg megérthető. E. Schmidmaier azt próbálja tisztázni milyen munkálatokat is kellett Hefelének Passauban végezni, a korábbi épületből mi maradt változtatás nélkül és mi az, amit Ő adott hozzá az épülethez. Végkövetkeztetését túlzásnak tartjuk, „hogy Hefele valójában inkább rajzoló, mint építőmester volt" Passauban. A tanulmány további terjedelmes részleteiben a passaui palota homlokzatot Hefele később épült palotáival hasonhtja össze, majd részletesen keresi azokat az épületeket, melyek az építész számára mintául szolgáltak, vagy szolgálhattak. Külön fejezetben tárgyalta a passaui püs

: pöki palota lépcsőházát, mely a legtanulságosabb része írásának. „A pozsonyi prímási palota. A homlokzat stílusbeli és tipológiai eredete" című tanulmány Sibylle Puhl munkája. Nehezen érthetősége minden képzeletet felülmúl, fele részben a szerző, fele részben a fordítónak köszönhetően. A tanulmány plasztikus példája a művészettörténészek által készített elemzések feleslegesen részletező, kizárólag előképekben gondolkodó épület bemutatásának. Michelangelótól és Palladiótól kezdve a kortársaknak tekinthető építészekig - összesen 21-nek a munkásságát említve - tesz reménytelen kísérletet, hogy kiderítse mitől is olyan a pozsonyi prímási palota, ami a szlovák főváros mind máig legimpozánsabb palotájává teszi, amiért ma az államfő rezidenciája. Eszébe sem jut, hogy az általa említett paloták és homlokzataik tömkelegében azt a néhányat kiemelje, aminek hatása vitathatatlan Hefele működésére. Nem kap e tanulmányban szerepet az a konkrét építtetői program és funkcionális követelmény rendszer sem az építész munkájának elemzésekor, mely sokkal fontosabb volt, mint mintaképek sokasága különösen éppen a prímási palotánál. Kelényi György: „A szombathelyi székesegyház helye a XVIII. század építészet történetében." című tanulmánya feszesen és pontosan arról szól, amit annak címében ígér. Helyesen tulajdonít kiemelkedő fontosságot az építtető Szily püspök egyéniségének és annak a ténynek, hogy O nemcsak Rómában tanult, az ottani élmények hatása alatt álló egyéniség volt, hanem a II. József politikája, továbbá a felvilágosodás, a kor új szellemi áramlata „nemesi-egyházi ellenzékének egyik vezető személyisége is." „Mesterek és művek a 18. századi Szombathelyen" című tanulmánya megírásakor Szilágyi István rendkívül nehéz és hálátlan feladatra vállalkozott, hiszen mint bevezető soraiban is írja „Szombathely XVII-XVTII. századi építészettörténetét érdemben még senki sem kutatta." Ennek oka, mint ahogyan azt írásának elolvasása után bárki megállapíthatja az, 84