Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

2. szám - ADATTÁR - Heckenast János: Melchior Hefele (1716-1794) építészről emlékkiállítása kapcsán

pár évvel előbbre feltételezi, színvonalassága miatt Kópháza búcsújáró templomának szószékét és oltárát Hefele múvének tartja. Hefele gyóri székesegyházbeli belsöépítészi tevékenységének sorsáról tévesen ír, amikor azt állítja, hogy azt a 19. században eltávolították. Ennek minden részlete a szentély újabb karszékeinek kivételével éppen a „Hefele által megvalósított átrendezés" színvonalassága miatt, nemcsak a 19. századi, hanem a 20. századi OMF „purifikáció"-tói is kegyelmet kapott, igazán komolyabb beavatkozás csak a késögótikus Héderváry kápolna homlokzatán történt, melyet a „korszerű műemlékvédelem" soha nem volt, dialektikus bohócruhába öltöztetett. A Hefelét ért hatásokat szerencsére csak nagy vonalakban tárgyalja, így azok el is fogadhatók hitelesnek, főként az az összefoglalásként is értékelhető megállapítása, hogy életműve sokkal inkább kapcsolódott a „közös dunai közép-európai kultúra" barokk építészetéhez, mint a magyar földön található, a történelem viharai által megtépázott építészeti örökséghez. Némi szomorúsággal állapíthatjuk meg, hogy az egykori szombathelyi Brenner Vilmos magyarnyelvű írása németből fordítottnak tűnik. Zsámbéky Monika: „Melchior Hefele mecénásai" c. tanulmánya remek összefoglalása a 18. század második felére jellemző közép-európai és hazai, világi és egyházi építtetői körnek. Tömörsége ellenére is szemléletesen mutatja be, hogy alig van különbség a világi és egyházi mecénások között, akiktől Szily János, Szombathely első megyéspüspöke tűnik leginkább eltérőnek kisnemesi származásával és lehetőségeivel, aki talán éppen ezért „ment el a legmesszebbre... a részletek aprólékos, már-már szőrszálhasogató rögzítésében, amely az általa foglalkoztatott művészek önérzetét is sértette." Hefele polgári megbízóival a tanulmány nem foglalkozik, az is igaz, hogy ezek száma csekély volt, és valószínűleg az adatok is hiányoznak ehhez. Edith Schmidmaier: „Hefele Menyhért mint a passaui rezidencia „felújítója" már címével is sejteti azt a baljósan súlyos szöveget, ami a tanulmány elolvasójára vár. Talán még mókásnak is tűnhet, hogy a német szerző tanulmányában Hefele Menyhértről, a magyar szerzőkében pedig Melchior Heteiéről olvashatunk, ennél lényegesebb, hogy az amúgy sem könnyű német szöveggel a fordítónak nem igazán sikerült megbirkóznia. Az „Erneuerer" szót szerencsésebb lett volna megújítónak, a Neugestalter-t pedig újjáformálónak fordítani vagy szabadabban átépítőnek, mint ahogyan ezt W. Brenner is használta tanulmányaiban. A jelentésbeli különbségek árnyalatiak, de végig kísérik az egész tanulmányt, hol csak enyhe kattogást, máshol némi zavart okozva. Végül is komoly koncentrá83