Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

2. szám - ADATTÁR - Tóth Gábor: A baltavári őslénytani kutatások története

1861 nyarán Stoliczka járt a helyszínen és környékén. Jelentésében megemlékezett Baltavárról. Ugyanazokat a fajokat említette, mint amiket Suess publikált. 1862-ben Gaudry revízió alá vette Suess 1856-os gyűjtésének anyagát. A Hyaena hipparionum meghatározásával nem értett egyet, helyesbített Hyaena eximia Roth et Wagner-re. Az 1860-as években Kovács Gyula, a Magyar Nemzeti Múzeum Asványés Öslénytáxának öre a múzeum számára emlősfossziliákat gyűjtött. Ügy ítélte meg, hogy a lelőhely kimerült. Gyűjtése is nagyrészt a falubeliektől történő vásárlásból állt. 1873. Összefoglaló művében Gaudry ismételten foglalkozott Baltavárral. Ismét a Suess-féle fajlistát ismertette, a Hyaenára vonatkozó 1862-es helyesbítéssel. Tévedés folytán a listáról a Rhinocerost kihagyta, helyette pedig a Tragoceros amaltheust beleírta, ami Suess közléseinek nem felelt meg. 1883-ban a Földtani Intézet megbízásából Pethő Gyula főgeológus érkezett Baltavárra, mivel az 1869-ben alakult intézet nem rendelkezett innét fossziliákkal. A helyszíni tájékozódás mellett a Brunner által gyűjtött 155 darabos kollekciót szerette volna megvásárolni. A kollekció időközben ajándékozás révén gazdát cserélt, Madrovits Gergely zalavári apát birtokába került. Innét határozásra silcerült a Földtani Intézetnek kikérnie (új fajokra is bukkantak), majd az intézet Széchenyi Pál gróf felkérésére és közbenjárására ajándékba megkapta a gyűjteményt. A feldolgozást követően Pethő és Brunner 5 órás ásatást kezdett, mivel további eredményt vártak a lelőhelytol. Találtak egy Hyaena állkapcsot, Rhinoceros és Hippartion fogakat, csöves csontokat. 1884. Mozgalmas év: június-júliusban gyűjtést, szeptemberben ásatást hozott. Semsey Andor költségén a Földtani Intézet döntése alapján Pethő nagyszabású ásatást kezdett, amely az utolsó napok rossz tapasztalatai miatt csupán nyolc napig tartott. Bendefy erről az ásatásról írva (1977-ben) ennek időpontját 1883-ra teszi. A gyűjtött anyag ajándékozással is bővült. Pethő fajlistájában 13 fajt írt le, amelyeket 6 csoportba osztott. Később, a Pohlig által végzett határozás alapján, a Cervus-ra vonatkozó módosítások történtek. Pethő jelentése szerint a lelőhely kimerült, további ásatást kezdeményezni nem érdemes. így ezt követően csaknem 30 évig ásatási céllal senki nem kereste fel a lelőhelyet. 1909. Polgárdi határában Baltavártól Ny-ra 100 km távolságban hasonló korú- és jellegű gerinces-fauna maradványait tárta fel id. Lóczy La56