Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

2. szám - ADATTÁR - Tóth Gábor: A baltavári őslénytani kutatások története

lyómederbe, esetleg morotvába zuhantak. Benda László ásatásainalt végzésekor viszont hidrológiai kutatásait említi, ami a rétegeidben eligazodni segített; mivel a sebes vízfolyás a csontokat méret, illetve sodrás szerint szelektálta, terítette, összehordta. E látszólag két ellentmondó dolognak az egységes értelmezése adja meg a választ. Az időleges vízfolyás kiszáradt medrében elpusztult állatok csontjait a sebes, megáradt víztömeg hordta Össze a Benda által leírt módon. Milyen volt az akkori táj növényvilága? Egyes értelmezések szerint a baltavári Hipparion-fauna füves-bozótos pusztaságban élt, ahol a sztyeppetűztol megriadt állatok vágtattak tömegsírjuk felé. Ádám, összefoglaló munkájában, Horváth Ernő vizsgálatai alapján a Salix nemzetség fajait, Salvinia natano-t, Glyptostrobus europaeus-t említ, amelyek tanúsága szerint itt füves-lápos, ligetes tájak virultak. Ezt követően Kretzoi a baltavári faunát szubhumidus füves növényzetbe helyezte. A baltavári rétegek és a csonttelep kiterjed Kisbér, Tilaj, Széplak és Polgárdi irányába, de megfigyelhető Hosszűpereszteg térségében is. Még ugyanezek a rétegek láthatóalt voltak a szombathelyi megszüntetett homokbányában is. Horváth Ernő Hosszúperesztegtol Ny-ra a homokbányából csontmaradványok mellett a Liquidambar és többek közt a Populus nemzetség maradványait azonosította. Ezek alapján ligeterdőnek határozta az akkori flórát. Újabb gyűjtései, félig feldolgozott anyagai alapján további pontosításokat szándékozott tenni, de ez a munkája is félbemaradt korai halála miatt. A KUTATÁSOK TÖETÉNETE 1856-ban a Budapest-Graz országát építése közben a mai Kancsal-domb átvágásakor nagyobb mennyiségű fosszilis csontra akadtak. A munkálatokat vezető osztrák mérnökök a bécsi Hofmuseumot értesítették, ahonnét Suess Ede múzeumi őr, későbbi egyetemi tanár érkezett megvizsgálni a leleteket, amiket gyűjtésével és a munkásoktól történt vásárlással egészített ki. Vizsgálatai eredményét 1861-ben és '63-ban publikálta. Munkájában a maradványokat a görögországi piltermii fauna legjellemzőbb fajaiként említi. (Határozása későbbi revíziókra szorult.) A további maradványok begyűjtésére Branner útmester kapott megbízást, aki háza építésekor is talált ősmaradványokat. Ez a ház a későbbiekben Kancsal Vendel vendéglősé lett. Jelenleg Brunner nevezetű nem él a faluban, de a ház még a Kancsal család birtokában van, bár már nem üzemel vendéglőként. A faluban sincs már ismert gyűjtemény. 55