Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)

1. szám - ADATTÁR - Komjáthy Kálmán: A kisipari falfestő munkák története 1900-1986 —A füstös konyhától a tapétáig—

bát— előbb törekes-agyag keverékkel tapasztották, majd sima agyaggal kézzel lesimították, sikálták. A vastag korom- és kátránylerakódást egyszerű meszeléssel tökéletesen eltüntetni nem lehetett, ezért a meszelő asszonyok mosott homokot, agyagot, sőt nem egy esetben, tehéntrágyát, vagy trágyalevet kevertek a mész közé. Ez utóbbiaknak cellulóz tartalmuknál fogva volt jelentőségük. A tiszta szobában: a falak díszítését a 20-as, 30-as évekig úgy oldották meg, hogy növényi részeket, leveleket, virágokat, színes folyadékokba mártották és a lemeszelt falakhoz csapkodták. Később az egyszerű vászon, vagy sima rongydarabot festékbe mártották és a már lemeszelt falra, összecsavarva ráhengerezték. A színeket váltogatva nagy ügyességgel csinálták, hogy szinte kő- vagy márványutánzatot kaptak. Búcsúk, ünnepek előtt, egyes ügyes meszelő, márványozó asszonyok 8-10 lakást is szépen kidíszítettek. Ezekután csak egy lépés volt az iparban ma is használatos hengermintákig. De az asszonyi leleményesség még egy közbenső érdekességet is produkált. Laza, szivacsos jellegű rongyot egy sima fahengerre tekertek és ezt mintás spirál alakban körülkötötték spárgával, majd festékkel beitatták és a falon végig hengergették. Kartonból vagy egyéb papírból ügyesen növényi elemeket és virágmintákat vágtak ki, majd a papírt olajjal, zsírral impregnálták és utána felpatronálták a falfelületre. Festékként téglaport, zöldagyagot, kormot használtak és ezek rögzítésére tejet, tojást használtak. Az 1930-as években a viszonylag ritkán előforduló festési munkákat sablonokkal végezték. A sablonok iparművészek által tervezett papírból készült minták voltak, a legegyszerűbb egyszínűtől a 17 színűig terjedt. Az egymásra illeszthető mintákhoz a sablonokat gyártó cég színmintalapot csatolt, melyek alapján felfesthetőek voltak a minták» A fehérre meszelt, száraz falat előtimsózták, szappanozták, majd felhordták a színes alapot. Utána sarokszegélyt (fásnit) mértek és csapattak ki. Ez a szegély 10-15 cm széles sima rész volt a falon, de lehetett az alapszíntől eltérő színe is. A szegély kijelölése függőzéssel és derékszögeléssel kezdődött. Az íves sablonmintát patronkefével, vagy sablonálló kefével kenték fel. A sablonmintához a jó minőségű porfestéket enyvvel kötötték meg, majd tej és olaj hozzáadásával tették tartósabbá, kopásállóvá. A munkafolyamatot balról jobbra haladva, majd pedig felülről lefelé végezték. Attól függően, hogy hány színű volt a minta, annyiszor kellett körülfesteni a sablont. Az ezzel az eljárással készült szoba festési ideje 2-3, vagy ha sokszínű volt a sablon, akkor még több napig is eltartott. Amennyiben a fal állaga egészséges, száraz volt úgy a festés 20-50 évig is kitartott (természetesen az igénybevételtől függően.) 49