Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)

1. szám - ADATTÁR - Komjáthy Kálmán: A kisipari falfestő munkák története 1900-1986 —A füstös konyhától a tapétáig—

Futók, finzek: A sablonnal, vagy hengerrel díszített falakat a záróvona­lazáson kívül növény, gyümölcs, vagy plasztikus ábrájú futófriz mintával is szegélyezték. A megrendelő anyagi lehetőségeitől függően egy vagy több szí­nű mintát alkalmaztak. A futó mintáknak az oldalfal mintáival harmonikus egységet kellett alkotni. Függominták: Li zeni ák a beosztott falaknál fordultak elő, ezek mintái általában futórózsa, csavartminta, vagy kockák, pettyek lehettek. Igénye­sebb helyeken ezek szegélyeit záróvonalazással is ellátták. Betétek: Ezek egy vagy több színből álló sablonminták, amelyeket a már említett sablonálási eljárással festenek fel a sima, vagy szolid hengerrel elő­készített falfelületre. A betétmintákat általában 70 cm távolságra és sakk­táblaszerű beosztással rakják fel. A betétek felfestését patronecsettel végez­ték (patronálták). Francia, vagy harokksarokminták: A szobák falfelületeit, sőt mennye­zetét is körben leszegélyezik, vagy másképp fásnizzák. A szegő vonalak talál­kozásánál keletkező derékszöget egy vagy többszínű sarokmintával díszítik. Ezek a minták a mester és a megrendelő, valamint a berendezési tárgyak fi­gyelembevételével készülnek színben és megoldásban egyaránt. A plasztikus sarokhoz összekötőnek, plasztikus vonalazást alkalmaztak. Egyszerű gömbölyítések: A francia sarokmintákhoz hasonlóan elhelyez­hető olcsó, egyszerű megoldású homorú, vagy domború festésű saroksze­gély. Ezek megoldása a szimpla vonaltól kezdve a több cm széles plasztikus vonalazásig mind ismert és használt volt. Plasztikák: Igényes helyeken, templomok, művelődési házak, tanácster­mek, majd később az újgazdagok szobáiban is, állpárkányokat sablonnal, vagy vonalazással kellett felfesteni. Igényesebb párkányvonalazás (plaszti­kus) 10-15 csíkból és 6-8 színből is állhatott. Henger minták: Az 1930-as évek közepe táján megjelentek a gumiból ké­szült hengerminták. Az első primitív formában, gumicsőre vékony gumiból kivágott ábrák, virágok, gyümölcsök voltak, de nagy hátrányuk volt, hogy a ragasztott minták könnyen leváltak és deformálódtak. Nagy változást hozott az öntött (préselt) gumihenger fabetéten. Ezek első példányait Ausztriából és Németországból hozták, majd a későbbiek folya­mán Dr. Sebestyén László iparművész tervezett és állított elő művészi rajzú és minden igényt kielégítő hengereket. Kollekciójával több aranyérmet nyert a Barcelonai Világkiállításon és utána jöttek a kézzel faragott henge­rek. A hengerek és hengertetők a több mint fél évszázad alatt sokat változ­tak, modernizálódtak. A szimpla lengő vagy íixtartályos hengertetőket az 50-es évek közepén felváltották a több színű etetők és ehhez alkalmazkodva a több színes csíkos és szegélyezett szélű gumihengerek. A normál gumihen­50

Next

/
Thumbnails
Contents