Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)

2. szám - ADATTÁR - Balogh János: Kora Árpád-kori utak emléke Felsőmarác határában

BALOGH JÁNOS KORA ARPAD-KORI UTAK EMLÉKE FELSŐMARÁC HATÁRÁBAN A hely történetírás számára mindig megoldandó feladatot jelent a régi korok úthálózatának felderítése. Néha az is előfordul, hogy egy adott korszakban —ilyen a kalandozások kora és a kora Arpád-kor— régészeti leletek és írott források híján csak az utólag, közvetett módon rekonstruált úthálózat ad fogódzókat egy tájegység korai történetének megértéséhez. A Hegyhát Itáliába vezető középkori országútjairól nemrég kiváló tudományos cikk jelent meg Kiss Gábor és Tóth Endre tollából: A vasvári „Római Sánc" és a „Katonák útja" időrendje és értelmezése.

1 A szerzők összegyűjtöttek és aprólékosan elemeztek minden e tárgyban fellelhető adatot. Kutatási eredményeiket, következtetéseiket e helyütt nincs mód ismertetni, csupán néhány eddig ismeretlen adatot szeretnék bemutatni a középkori Itáliába vivő országutak Felsőmarác környéki szakaszáról és azok megszűntéről. A kalandozások kora óta használt főútakról három különböző korszakból származó iratból szerezhetünk tudomást. Az első 1274-ből datálódik, ezt Tóth Endre és Kiss Gábor is kulcsfontosságú adatként kezeli. Az oklevél arról tudat, hogy az osztályos felek Tótfalu és Halogy határjárásakor egy hosszú észak-déli utat jártak be, melynek állomásai a következők voltak: — Rába folyó — Szent Lőrinc templomához vezető út — Körmendre vezető nagy út — Olasz út („que via Latinorum nuncupatur") — Király út („Kyralwt")

2 Az itt szereplő Olasz út és Király út hozzávetőleges helymeghatározása nem okoz nehézséget: Felsőmarác határában élő földrajzi név a „Kerál út", ma felső mezei tagút, az Olasz út ettől valamire északabbra volt. A második adatunk három évszázaddal későbbi, a mohácsi vész után kitört birtokviszályok emlékét őrzi. Ismét Marác és Tótfalu keleti határa a vita tárgya, amelyet a környékről toborzott tanúk így idéztek vissza 1564ben: 50