Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)

1. szám - MŰHELY - Nádasdy Lajos: A Dunántúli Református Egyházkerület Könyvtára

A levéltárnak ez a rendje évszázadok során hozott egyházkerületi közgyűlési határozatok alapján alakult ki. Általánosan elfogadott nézet szerint, a legkorábbi és legelső felhívás, ösztönzés - Kocsi Csergő Bálintnak, a pápai református kollégium gályarabságot szenvedett professzorának Svájcban 1676. július 18-án keltezett, Szalontai István pápai ügyvédhez írott leveleközös adatgyűjtésre s anyaggyűjtésre. Ebben először is köszönetet mond az ügyvédnek a gályarab prédikátorok kiszabadításáért s arra kéri, hogy gyűjtse össze a súlyos és keserves napokban átélt eseményeket, a haza szabadabb tájain élő lelkészekkel együtt. Kétszáz évvel később erre szinte visszhangként Liszkay így írt:„Vízcseppekből alakul a tenger; porszemekből tömörül a szirt; az események logikai egymásutánja, s összefüggő láncolata képezi a világtörténelmet. Kegyeletet s érdeklődést múltja, figyelmet s kötelezettséget jövője iránt tanúsít a nép, társadalom s hitfelekezet, ha felkeresve a romokat, napfényre hozza az elrejtett kincset, s megfigyelve hazája földjén minden kő-, érez-, fa- s rongydarabot, vagy kutatva egyesek s testületek irat- s levéltáraiban, a czéljára vonatkozó kéziratok, nyomtatványok, sokszor a legszegényebb tartalmú okmányok megtakarítása, s közrebocsátása által anyagot gyűjt s követ legalább porszemeket hordozgat nemzeti történelme pantheonához... En azért elszántam magam egy hálátlan munkára, egyházam levéltára registrálására, s a rendezendő okmány tartalmának rövid kivonatban közönség elé bocsátására." Azt hisszük, hogy ezek a megragadó szép elvárások és tennivalók a mai modern korban is érvényesek, sőt egyenesen kötelezőek a kutatók s történészek számára. Torkos Jakab püspöksége idején 1765. évben Adásztevelen megtartott superintendentiahs gyűlésben hozták meg a következő határozatot: „Hogy a ven. superintendentiának dolgai rendesebben és helyesebben folyhassanak, elvégeztetett, hogy a v. superintendetia számára egy téka csináltassék, melynek a tractusok számjok szerint fiókjai legyenek, melyekben a tractusok levelei, mint valami archívumban conserváltassanak, nem különben a missilis, de közjóra célozó leveleknek legyen benne valamely repositoriuma." Az egyházmegyék száma szerint kilenc fiókkal készült szekrényben helyezték el, a levéltárnak akkorra már összegyűjtött anyagát. Az archívum szinte állandóan vándorolt. Ugyanis a Dunántúli Református Egyházkerületnek nem volt székhelye. Amelyik gyülekezetnek a lelkipásztorát püspökké választották, az az egyházközség lett a püspöki székhely, akár városi, akár pedig falusi gyülekezet volt az, püspök változáskor tehát a téka is költözött összes anyagával együtt. így adott helyet az archívumnak először Adásztevel, s aztán Pápa, Kocs, Losonc, újra Pápa amikor az 1808-ban Szilasbalháson tartott egyházkerületi közgyűlés határozata szerint, a pápai református kollégium archívumának jegyzékét is elhelyezték a 14