Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)

1. szám - MŰHELY - Nádasdy Lajos: A Dunántúli Református Egyházkerület Könyvtára

levéltárba annak bizonyságául, hogy a kollégium levéltári anyagát is ellenőrzik, mert az iskola már az egyházkerület fennhatósága alatt működik. Tóth Pápay József püspökké választásakor a levéltár 1814-ben Dadra került. A pápai református egyház és a főiskola 1804-ben különvált az ingó és ingatlan vagyon kezelését illetően." Megrendeltetvén ez alkalommal a féltőbb levelek, kötelezők, s clenodiumok számára egy almáriom két kulcscsal, melyek egyike a gondnoknál, másika pedig a pénztárnoknál fog állani/' Balatonfüreden 1806. május 14-én tartott egyházkerületi közgyűlésen: „világos és határozott szavakban mondatik ki, a collegiumnak Pápán maradása—a collegium! archívumnak kettős zár alatt tartása, egyik zár kulcsát őrizvén az egyház gondnoka, másikét az igazgató." Féltőén őrizték immár a levéltári anyagot mind az egyházkerület, mind az egyházközség, mind a kollégium felelős vezetői. Valószínűleg Dadon készült az a szekrény, amely Pápán a kollégium udvarán 1934-ben épített egyházkerületi levéltár épületben iratokkal tömve állott. Igazolja ezt az a felirat, amely vésett betűkkel volt rajta olvasható: „Episcopo Josepho Tóth Pápai. Archívum V. Superintendent. Transdanubianae Anno 1817." Ezt a szekrényt, melynek tíz fiókjába az egyházmegyék nevei is be voltak vésve, mi magunk is láttuk és használtuk Pápán az 19431945 közötti években, feltehetőleg a II. világháború végén pusztulhatott el. Az új püspök Tóth Ferenc Dadról Pápára vitette a levéltári anyagot őrző szekrényt, de ő már előtte, mint egyházkerületi főjegyző a nála őrzött iratoknak is csináltatott egy szekrényt. Jellemző a levéltár helyzetére, az egyházkerületi közgyűlés elé terjesztett jelentése: „...az előttem'Volt gen. nótárius úr padlásán találtatott superintendentialis iratok összeszedettetvén, abban az 1794-dik esztendőtől fogva volt sup. gyűléseknek actáit esztendőről esztendőre, mint következik elraktam..." Tóth Ferenc püspök nagy gondot fordított az egyházkerület levéltár ügyére. Méltán írta róla Liszkay: „... szélesen terjedt ismeretsége, ügybuzgalma, s minden irányban kibocsátott felhívása folytán, szépen növekedett számban, s béltartalomban e zsenge intézet, melynek osztályait ő, mint gondos kertész féltett növényeit, folyvást kellő figyelem s kiváló gonddal rendezett, ápolt és takargatott." Hathatós ösztönzésére és javaslatára egész kis társaság vállalkozott az archívum lajstromozására, szakember csupán Horváth János egyházkerületi assessor, a gróf Zichy család levéltárosa volt, a többiek, Kolmár János, Ori Gábor, Ori László, Sebestyén Gábor, Szép Ábrahám, Vecsei Ferenc, Zsoldos Ignácz különböző polgári területeken dolgoznak. A munka azonban nem készült el és 1837-ben új határozatban sürgették az archívum anyagának rendbetételét: „A superintendentia levéltárának rendbeszedése és laistroma elkészítése régi óhajtás lévén és az most is szóba jővén, felszóllíttatott erre Horváth 15