Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)

2. szám - Horváth Sándor: Korunk gyermeke —Születésnapi beszélgetés Kuntár Lajossal—

zunkban. Ö 38 évi házasság után meghalt. így maradtam magamra, mert a fiúnk elvégezve Pécsett a orvosi egyetemet, ott is maradt. De vannak rendszeres istápjaim. A feleségéről mindig mély érzelmekkel, meghatódva beszél. 0 alkotótárs is volt, vagy csak élete társa? A mindenesem volt. A nemes értelemben véve élettársam, titkárnőm, a háztartás vezetője... a mindenesem volt! Befejezésül megnézzük a polcnyi önálló publikációját: könyveket, különnyomatokat. A szerkesztett köteteket. Magától adódik a kérdés: Ugyan azt emlegeti, hogy 42. decembere, a doni visszavonulás óta minden napot ajándéknak tekint, mégis a még hátralévő néhány ajándék év, ajándék évtized alatt min dolgozik még? Azt mondják, hogy 200 ezerből 30 ezren maradtunk életben. En valóban ajándéknak tartok attól a decemberi naptól kezdve minden napot. Meg is köszönöm a gondviselésnek. De mentem tovább. Göröngyös volt az utam, de mentem. Mentem, mert éreztem, hogy nekem feladatom van. En paraszti származású vagyok, ismertem a nép művelődési elmaradottságát, tudtam, hogy azon változtatni kell minden vonalon. Az említett Hegedűs Ferenc életművét gondozom, az ő életét dolgoznám fel. Ahányszor csak előkerül a téma, azt mondja, hogy mindig is újságírónak érezte magát. Mert nem volt újságíró egy halom cikket, könyvet köszönhet több tudományszak is Önnek. Megbánta-e, hogy nem lehetett elete vegéig ujsagiror Az mindig bántott, hogy elkerültem az újságírástól, mert vérbeli újságírónak tartom magamat még most. Ha van egy téma, úgy vagyok vele, mint az állapotos asszony: ha a téma megfogant, akkor azt meg kell szülni. De azért nem bánom, hogy új területeket ismertem meg, mindenütt találtam megfelelő —megírni való— témát. 16