Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

1. szám - ADATTÁR - Róka Gyula: Ispánk község 1929. évi állapotrajza

stílusú haranglábat, amely 1923-ig állta az idők viharát. Ekkor bontották szét. A még teljesen ép tölgyfagerendák egyrésze ugyanazon évben az iskola udvarán ásott kút kávájába lett beépítve. így került a nagyrákosi fatemplom 1786-os bevésésű tölgyfagerendája 127 év múlva az ispánki iskola udvarába s itt fogja még közvetve hosszú időn át szolgálni az egyház és iskola ügyét. Az ispánki nép vallásos, erkölcsös, becsületes, tisztességtudó, jószívű, adakozó, áldozatkész, a haladás, újítások iránt fogékony. Máig is megmaradt őseiktől örökölt erős hitében, vallásos buzgóságban. Vasárnap és ünnepnapokon csapatosan mennek a 4 kilométerre lévő templomba. Intelligencia tekintetében kimagaslik az egész Őrségben. Ezt intézményei bizonyítják. Ruházkodásukban egyszerűek, ízlésesek, csinosak. Népviselet nincs, nem is volt. A férfiak többnyire a vásárban vett kész ruhákban járnak, a nők pedig varrónők által készített, vagy házilag készült ruhákat viselnek. A természetes szaporodás —sajnos— nem kielégítő. A község lélekszáma az utolsó 100 év alatt alig szaporodott valamit. 100 évvel ezelőtt volt 40 ház, ma van 54. Két szeren épült a falu: a nyugati szeren van 25 ház, itt a kocsma és a kanászház, a keleti szeren van 28 ház, északi végén az iskola. A lakosság szaporodásának legfőbb akadálya az ún. őrségi betegség: az egyke. Továbbá az elköltözés, kiházasodás, kivándorlás. Az ispánki emberekből jutott már Körmendre, Budapestre sőt Amerikába is. Az egyke hatása különösen a világháború előtt volt érezhető, főképp a nyugati szeren. Az ifjabb nemzedéknél azonban már 3-4 sőt több gyerekes családot is találunk. Ennek részben gazdasági, részben erkölcsi okai vannak. Ispánk a Zala és Rába közti vízválasztó fennsíkon fekszik, körülövezve gyönyörű fenyvesektől. Földje harmadkori eredetű sárga agyag, amelynek két arasznyi termőrétege alatt olyan sárga márga agyag van, mely a vizet át nem ereszti, ezért látni az egész vidéken azt a sajátos földmívelési módot, a bakhát-szántást, melyhez hasonlót csak a Ruténföldön és Galíciában láttam. A bakhát-szántás abból áll, hogy 4-6, vagy 8 ekefogatást szántanak össze és mondjuk egy 10 méter széles földön 10 vízlevezető barázda van. Sok eső jár a vidéken. Osi tapasztalat, hogy ilyen barázdák nélkül esős esztendőben a vetések kipusztulnak. Roppant fáradtságos munka a föld megművelése. Ha az agyag megszárad, fejszével kell szétverni a hantokat. A föld sovány. 5-6 métermázsás termést hoz jó esztendőben. Ma is a lepedőből való szórvavetés dívik. Nem is igen lehet másképp. Legújabban néhányan már 10 fogatásos közöket is szántottak s ezen már a vetőgépet is lehet alkalmazni. Be is vonult Ispánkba az első vetogép 1925-ben társas alapon. 62