Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

1. szám - ADATTÁR - Tóth József: Vőfélykönyv Németgencsrol I. rész

A Miatyánk szeszivei egy két icze pálinkát mindennap megiszik, borral áztatja vén torkát, ha a szekrény és a fazokas polc beszélni tudnának, sok száz icze pálinkát mutatnának Pannának. A lisztet és a szalonnát azokért vesztegeti, a gabonát a hombárbul kimeregeti, mégis az Istók bátyám ezekért pirongatja, vagy a sótörővel vin hátát meg is puhogatta. Sír, mint a tőrbe esett, duzzog és káromkodik, három nap is a falun van és így panaszkodik, Lássa édes komám asszon, mely istentelen az én uram, hogy igy üt ver szüntelen. Ez a példája mutatja azt, hogy az lát, szenved legnagyobb insíget, ki vesz rossz feleséget, én hát meg nem is házasodom, inkább magamat remete magánosságro adom. KEZDÉ AZ NAGY VŐFINY Bizony nem is neked való a szent házasság, nem ily kacsi párhoz illyik az páros boldogság, jobb ha el mísz a rókákat páronkint legeltetni, avagy a menyétasszonyokat egér tollal etetni. Hadd nekünk az asszonyokat, ílj te gelegenyével, gyenge rétes helett tüske vad szedernyével, te azt tudod, minden asszonnak Panna a neve, mind aki Istók bátyádnak lett kinzó eszköze. Vannak tisztességes jámbor asszonyok, kiknek munkás férjekre vagyon legnagyobb gondjok, akik készek maguk egy falatot sem enni, csakhogy férjeknek tudjanak eleget tenni. Munkájokat, amint lehet, könnyíteni iparkodnak. Tojásbul, csibékbül híven sáfárkodnak, minden apró dib-dábságért nem koporják a szökrényt, de ha bors, sáfrán köll, megkoporják az erszént. Ügy vigyáznak a férjöknek igaz keresményére, valamint egy fokincsekre, saját szeme fényére, egyszóval az asszon a férfit megböcsüli, mint önön szemefényét, minden vészéitől őrzi. Mivel csak egymást szeretik, öszvö fogják karjokat, nagy örömmel, víg orcával csókolgatják párjokat, bánat nélkül szerencsésen végzik világokjokat, együtt örömmel futják bé földi pálájokat. KEZDÉ AZ KIS VŐFINY Nojszen féltetted barátom az asszonyokat, ritkán láttam az asszonyoknak il kedves emberét, mint te lehetsz, mivelhogy őket ol szeretettel dicséred, hallod-e, velem együtt még őket jól nem ismered. Vagy talán jól meg is fizettek, azért magasztalod oly nagyon föl őket, avagy tán általuk lehetett jó zsiros asztalod, hogy őket ily nagyon felmagasztalod. Tudod, Éva anyánk mily nagy bajt okozott, midőn a torkosság miatt bűnt és halált hozott. Tudod, Rákhel és Jáhel bár testvérek voltak, de sziv adásokkal Jákobnak sok köservet hoztak. Dávid, noha szent ember volt, az asszonyokra nézett, magának sok vétket és bűnt tettével tetézett. 29