Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

2. szám - KÖNYVESPOLC - Horváth Sándor: Visszacsatolás — Anschluss. —Zsiga Tibor legújabb könyvéről-

nap múlva kezdődne. Idézem: „Még pedig, nem formális harc felkelés, hanem az ide betóduló csendőrség, rendőrség pénzügyőrség (...) előre meghatározott időpontban lefegyverezni s közülük az Ausztria-i illetőségű eket (a)z esetleg betolakodó hivatalnokokkal együtt bántalmazás nélkül a mostani határig kikísérni s felszólítani, hogy ide többé lábát be ne merje tenni." — Alig múlt el pár hét, pár hónap, s ugyanez a sopronudvardi (Grossmutschen; horvátul Mucindrof) már a túloldalon serénykedett. Ötödmagával fordította az Odenburger Heimatdienst Ausztria mellett agitáló röplapjait, s ilyeneket maga is írt. Az 1886-ban Csémben (Schandorf) született Tomsichot osztrák érzelmei miatt le is tartóztatták, és 1921-ben Ausztriába menekült. Tomsichot hamarosan kárpótolták: 1923-tól egészen haláláig, 1944ig az osztrák szociáldemokrata párt képviselője volt. (Ld. Gerald Schlag: Die Kroaten im Burgenland 1918 bis 1945. In: Die burgenländischen Kroaten im Wandel der Zeiten. Hr. Stefan Geosits. Wien, 1986. 184. p.) Hogy mi rejtőzik a dolog hátterében, még talány. Egyszerűen kétkulacsos emberrel vagy inkább kémmel van dolgunk? Netán másról van szó? — A jövendő kutatások feladata ezt eldönteni. A korabeli sajtót is csak részlegesen használta fel Zsiga Tibor. A Vasvármegye néhány számára hivatkozik, viszont több —a korszakot sokoldalúbban megvilágító— jelenség, esemény fölött is elsiklott a figyelme. A Magyar Nyugat 1921. november 30-i számának hírét érdemes szó szerint idéznünk: „Egy községből álló járás. A trianoni papír-béke jóvoltából megesett velünk az a szégyen, hogy újból megraboltak bennünket. Az egyik járásunkat, a németujvárit oly ügyesen elkanyaritották, hogy csak egy község, iVemesmedves, maradt meg belőle nekünk. A vármegye törvényhatóságának határozataként a nemetujvúri járás, mint közigazgatási szerv továbbra is megmaradt. A vármegye -nagyon helyesen— ezzel is dokumentálni akarja, hogy nem önszántunkból adtuk át Nyugatmagyarországot s hogy nem is vagyunk hajlandók arról lemondani. — A jugoszláv megszállás után a muraszombati járásból megmaradt néhány községre szintén ezen elv alapján hagyták meg a járási hatóságot továbbra is." A Magyar Nyugatot forgatva 1922. január 26-ánál olvashatjuk, hogy „az Ausztriának ítélt nyugatmagyarországi területen a trianoni békeszerződés rendelkezéseit semmibe véve egymásután bocsájtják el a magyar hivatalnokokat. Az elüldözött jegyzők és tanítók után most a postások kerültek sorra"; hasonló sorsra jutottak más hivatalnokok —például az állatorvosok— is. Burgenlandban egy kiló cukrot és egy liter petróleumot osztottak szét egy alkalommal - tudjuk meg a Magyar Nyugat február 22-i számából: „Az osztrák megszállás áldásai" gunyoros című írásban felsorolják, hogy eközben odaát egy kiló burgonya 20, egy liter tej 20-25, a tojás darabja 20, a fő89