Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

2. szám - KÖNYVESPOLC - Horváth Sándor: Visszacsatolás — Anschluss. —Zsiga Tibor legújabb könyvéről-

Mondhatnánk, kísért a múlt. Hogy miért? „Nagy megrökönyödésemre a szerző egyáltalán nem hivatkozott a Soproni Szemlében megjelent s a témakörbe vágó tanulmányokra és közleményekre" — idézhetjük Fogarassy László kritikáját Zsiga Tibor egy korábbi művével kapcsolatban a Soproni Szemle 1990-es évfolyamának első számából. Emellett nem csak a már megjelent feldolgozások, tanulmányok figyelmen kívül hagyása tűnik fel a kötet olvasójának, hanem a korabeli források részleges ismerete is. Nézzünk előbb levéltári példát. „Bejelentendő 5 napon belül, hogy a járásból elszakított u. n. Anschluss területen az Anttant missió érkezésekor, vagy azt megelőzőleg fordult-e elő valaki ellen atrocitás, kényszer eszköz használata stb." hangzik egy 1922. március 20-án távbeszélő útján vett rendelet. Benne egy februári naptárlap hátuljára ceruzával feljegyezték: „Böröcz Iván fcsatári tanítót letartóztatták, de szabadon bocsátották és fel van függesztve Fuchs Pál monyorókeréki tanítót szintén le akarták tartóztatni II/27-én de megszökött". Ez a szombathelyi Vas Megyei Levéltár (a továbbiakban: VAML) Főszolgabírói Iratai között a 1464/1922-es számú dokumentum. Rendkívül tanulságos az a pepita füzet, amelyben a felsőőri járás 50, a körmendi 5, a kőszegi 37, a németújvári 51, a szentgotthárdi 38 és a szombathelyi 20 településéről kapunk —bár csak szűkszavú— jellemzést, helyzetjelentést. Vélhetően 1921-22-ben készültek a feljegyzések. (A füzetben csak hónapok, napok szerepelnek.) Többek között ilyen megjegyzések, minősítések találhatók itt: feltétlenül megbízható; erősen Anschluss ellen; megbízhatatlanok; őrlési tilalom és áruhiány miatt Magyarország ellen hangol; a nyelvi autonómiát kívánják; belátható időn belül nem sikerül megnyerni. Kész csoda, hogy a szerzőnek elkerülte a figyelmét ez az unikátum, hiszen egyik jegyzetében hivatkozik a nyugat-magyarországi kormánybiztos vegyes irataira, amelyek a VAML-ban találhatók. Amire viszont Zsiga Tibor az előbb említett jegyzet alatt hivatkozik, rendkívül pikáns dolog. Egy sopronudvardi horvát tanító, bizonyos Tomsich Kálmán 1921. augusztus 26-i részletes ellenállási tervről beszél. „Elmondása szerint —hivatkozik Tomsichra a szerző— szervezete 70 horvát községet foglalt magába. Az átcsatolás utáni ellenálláshoz fegyvereket kért." Itt nincs szó egy hetven horvát települést magába foglaló ellenállási szervezetről, amint azt a szöveg sugalmazza. Tomsich három oldalas levelében bevezetőül az előzményeket ecseteli a címzettnek, a kormánybiztosnak, s ott hivatkozik arra, hogy a magyar kormány megengedte e horvátok kultúregyesületének a működését. „Van körülbelül 70 nagy horvát község, hol a lakosság legnagyobb része osztrák ellenes. Ezeket kérnök megszervezni" — olvashatjuk a levélben. Az ellenállás az elcsatolás után egy-két, esetleg három hó88