Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

2. szám - ADATTÁR - Tóth József: Vőfélykönyv Németgencsről II. rész

De ammég mind semmi, hátra az örege, a konyhában fülel hétszáz veréb vé­ge, a nyárson most pirul hetvenhét cinege, hát a sok kicsinált, becsinált «se­mege, szarkaláb, nyulfarka, édesen csinálva, ürgéknek a nyelvek savanyón formálva, kokas farka, tyúk is mézesen fundálva, jó káposzta disznó farká­val póznáivá, a sütemény készen, laska levesestül, kukoricaprósza és málé belestül, aglegény szalados vakarcs mindenestül, forgács, mogyorófánk itt lesz seregestül. Páska helett lészen gesztenye turbula, vadalmástul együtt citrom netre­bula, tökmaggal, dinnyével tele iskátula, ki ezekbül eszik, tudom, nem lesz bajjá. Mert jó borunk is van, mellyel enyhitheti, elszáratt gégéjét ki-ki öb­lítheti, szive búbánat ját is elfelejtheti, a szarka táncra is magát készítheti. Azért jó uraink, immár hallhatjátok, kedves asszonyaink, ti is tudhatjá­tok, ha szépen beszéltek, mi lesz vacsorátok, de semmit se hozok, ha rám haragusztok. A jó Isten pedig ki az házasságot szerzetté és nem tilt tisztes nyájasságot, adjon miközünkben csendes mulatságot, űzzön ki közüllünk vétkes nyájas­ságot. Adja meg az Isten szép mulatástokat, adjon néktek minden testi, lelki jókat, koszorúzza űket s áldással magokat, hozok férfiakai, gyönyörű lá­nyokat. Áldja meg főképpen atyákat, anyákat, hogy nevelhessenek nekünk is másokat, akikkel elleszünk szerencsés napokat, hogy tölthessük vigan pála­futasunkat. De tán jó volna már ha versemnek végére mennék, s ezt monda­nám már itt van végtére az étel és ital szálljon a gégére, váljon mindeneknek jó egészségére. En vizén, szárazon járó szegény legény vagyok, hivatalom szerint mindenkivel jót tenni akarok, engedelmet kérek, mindjárt hozzáfo­gok, kötelességemben eljárok, megbocsássanak, ha eleget nem teszek jókí­vánságomnak, ámbár rajta leszek, de jól van a dolog, már mindenek ké­szek, igy tudom, mindennek majd kedvére leszek. A módot, a dolgot, ha el nem találom, vétekül ne légyen, márcsak megpróbálom, Násznagy uram né­kem feleletet adjon, hogy véghez vihessem, ami akaratom. Nohát Násznagy uram, ád-e engedelmet, hogy immár felhordjam elhűlt étkeimet és megelégítsem szép sereg népeimet, akik immár itten leteleped­tek. Mert ha nem adatik ez a szabadságom, minden ételemet a szomszédba hordom, örömmel veszik azt, én már jól tudom, de kegyelmeteknek örömes­tebb adom. Az Atya Úristen áldjon meg már minket, a Szentlélek Isten szenteljen meg minket, a Fiu Úristen szaporítsa meg eledeleinket, a teljes Szentháromság áldjon meg bennünket. 68

Next

/
Thumbnails
Contents