Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

1. szám - MŰHELY - Tilcsikné Pásztor Ágnes: „A múlt példa legyen a jelennek..." —Beszélgetés Tóth Józseffel—

•• MŰHELY TILCSIKNE PÁSZTOR AGNES „A MÚLT PÉLDAXEGYEN A JELENNEK... -BESZÉLGETÉS TÓTH JÓZSEFFELTudjuk, hogy egy helytörténetíró életében J

meghatározó a szülőhely, a család, az iskola. Arra kérem beszéljen arról, hogyan és honnan indult életpályája, s mi fordította figyelmét a múlt kutatása felé? •

ft

Efw 1927. január 1-én születtem Szombathelyen. Apám, miként anyai nagyapám is vincellér volt ^^^^^*™"^™^^" a szombathelyi Felsőhegyen. Hárman voltunk testvérek. Családunk évszázadokra visszamenőleg oladi család, s mint ilyen őrizte az ősök hagyományait, szokásait. Ólad, a falu is egy nagy család volt, s ez a közösség csak az 1940-es évek elején, a háború alatt bomlott fel. Lajta László megfogalmazásában „a város tövében Ólad jobban megőrizte hagyományait, mint sok esetben a várostól 100 kmre lévő település". Kárpáti Kelemen is így írta meg „Képek a vasi nép életéből" c. munkájában Ólad népének életét. A Víztorony mögötti színpadon Ólad polgárai be is mutatták a falu szokásait, életét. Később, amikor már foglalkoztam a néphagyományokkal, ezt a kéziratot kiegészítettem, így maradtak meg a falu életének szerves részét képező, a múltból táplálkozó színes jellemű életképek. Gyermekkoromban szerettem a felnőttek történeteit hallgatni, s ez a szokásom akkor is megmaradt, amikor az oladi elemi iskola tanulója lettem. A férfiak háborús történeteire, a kukorica- és tollfosztó asszonyok vidám és rémisztő meséire máig emlékszem. Az elemi iskola elvégzése után a szombathelyi Faludi Ferenc Gimnáziumba kerültem, ahol hat és fél éven át, egészen haláláig Pável Ágoston volt az osztályfőnököm. O tudatosan irányította az irodalom és a néprajz felé lépteimet. Elsős gimnazista voltam, amikor azt mondta nekem, ha elfelejtem az oladi tájszólást, akkor elfelejtem azt is, hogy oladi vagyok. Nyaranta Pável segítségével részt vehettem a múzeum 13