Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

2. szám - ADATTÁR - Kiss Mária: A szombathelyi céhek életéből

A város, hogy intézkedései hathatósak legyenek, és azokat minden céhtag magára nézve kötelező érvényűnek tekintse, kötelezvényt vett a céhektől: „hagy az ki az várossal együtt nem tart, az a céhbül kizárassék; az céhbe ne lehessen —melyről őt is engedelmesek lettek, hogyha valamely levelet nem ad az varasnak, és az város bírája ellen jár az céhbül kirekesszék, ne élhessen a váras adományával. Azért az kitül kivánja a város, tartozik levelet adni az városnak, maga felől, hogy mindenben egyetért az várossal."

11 A mesterek, vagy az egyes céhek között felmerült vitás ügyekben a város döntött. A céhtagok másodfokú fellebbviteli fóruma a tanács volt, akihez a céh döntésébe bele nem nyugodott mesterek fordultak. Legtöbbször a céhtagok jelenlétében hozta meg ítéletét a város bírája és rótta a büntetést. A céhek között folyt perek közül kiemelkedik a szombathelyi szabóké, amely több mint három esztendeig tartott. A végső tárgyalásra 1676 februárjában került sor, amikor a városi magistratus jogban járatos személyeket is meghívott a peres ügy megvitatására. így többek között Tormássy Pétert a vasvári egyház prépostját, Hodis György Kőszeg szabad királyi város szenátorát, Csatáry Mihály pinkafői vámhivatalnokot, Rusa Péter vármegyei esküdtet. A hosszantartó pereskedésre az adott okot, hogy a szabócéhben a szűrműves, váltóműves és vásármíves mester között a céhjövedelem elosztása, a hozzátartozók eltemetése miatt nézeteltérés támadt.

12 A város felügyelt arra, hogy a mesterek megfelelő termékeket készítsenek, hogy mértékeik hitelesek legyenek, az árucikkeket ne értékükön felül adják el. Mint főcéhmester, jogot formált arra is a város, hogy a céhből kizárt mesterek nevét, a kizárás okát közöljék vele. A végső döntést minden esetben magának tartotta fenn. A bejelentést elmulasztó céhmestert pénzbüntetésre ítélték. 1714-ben az asztaloscéh kizárta soraiból Hartendorffer János asztalost és ezt a várossal a céh nem közölte. A magistratus visszavetette a kitiltott mestert, a céhmestert pedig elmarasztalta.

13 Gondja volt a város vezetőségének arra, hogy elegendő kézműves legyen a városban, hogy a lakosság ellátása megfelelő legyen. Ügyelt arra is, hogy az egyes szakmák mestereinek száma ne emelkedjen, mert így a kevésbé tehetősek nem állták a konkurenciát, elszegényedtek, és a városnak járó adót sem tudták megfizetni. A polgárjog kiadásának korlátozásával igyekezett a város a megfelelő iparos létszámot biztosítani. A város főcéhmesteri tisztségéből eredően a mesterektől, legényektől és inasoktól egyaránt erkölcsös életet követelt meg. Duhajkodást, lármázást, botrányos viselkedést nem tűrt el. A rendelet ellen vétőket pénzzel, börtönnel és testi fenyítéssel sújtotta. Nagy József csizmadia mestert 1808-ban rendetlen magaviseletéért börtönbe zárták, minden eszközét és tárgyát elvet25