Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

2. szám - ADATTÁR - Kiss Mária: A szombathelyi céhek életéből

ték.

14 Botrányt okozó magaviseletéért a váltóműves szabócéh egyik tagját áristomba tették két hétre. Minden harmadnap kapott levest, különben csak kenyeret és vizet.

15 A testi fenyítések közül leggyakrabban a pálcázás szerepelt a kirótt büntetések között. Heller Antal fésűs ismételt figyelmeztetés ellenére korhely maradt, ezért 12 pálcaütésre büntették.

16 Az iparrendészet terén gyakorolt felügyeletet a 18. századtól kezdve a céhbiztosok látták el. A helytartótanács pótszabályokat függesztett a céhlevelekhez, melyben céhbiztos választásra kötelezte az egyes céheket. A biztost a városi tanács tagjai közül választották meg. 1777-ben a város elrendelte, hogy mindenegyes céhnek a városi tanácsosok közül egy állandóan funkcionáló komisszariusa legyen. A biztosoknak jelen kellett lenniök a céh rendes ülésein, a remek bemutatásánál, valamint azokon az összejöveteleken, amelyeken a vitás ügyeket tárgyalták meg. 0 jelölte ki a céhmesterrel közösen a látómestereket, akik a remeket megvizsgálták. Később a biztos hatásköre egyre bővült. Az 1805-ös céhügyi rendelet előírta, hogy céhgyűlést a biztos jelenléte nélkül megtartani tilos. 1815-től kezdve a biztos a céh életének minden mozzanatában résztvett, az inasok szegődtetésétől, felszabadításuktól kezdve a büntetések kiszabásáig. O őrizte a céhláda egyik kulcsát, megvizsgálta a céh pénzkezelését, vezette az ülésekről készített jegyzőkönyvet, kapcsolatot tartott fenn más céhekkel. Tapasztalatairól a városi magistralusnak beszámolt. A komisszariusok a céhtől 1 forint napidíjat kaptak. 1777. május 24-én lefolytatott tanácsülésen a következő tanácsosok nyertek komisszariusi kinevezést az egyes céhekhez: Kerkápoly József titkos tanácsos: a horvát vargákhoz és lakatosokhoz, Peterdy András titkos tanácsos: a csizmadiákhoz, Eberl Mátyás a kovácsokhoz és asztalosokhoz, Horváth József titkos tanácsos: a váltóműves (rendelésre készítő) szabókhoz és takácsokhoz, Lábas Ferenc belső tanácsos: a csapókhoz és mészárosokhoz, Letenyei Ferenc belső tanácsos: a szűcsökhöz, Könczöl István belső tanácsos: német vargákhoz és kőművesekhez, Horváth Mihály belső tanácsos: a szíjártókhoz és gomkötőkhöz, Parr Ferenc belső tanácsos: a molnárokhoz és bognárokhoz.

17 Ha megfigyeljük a fenti névsort kitűnik, hogy a városi tanács tagjai kivétel nélkül valamelyik céhnél biztosként működtek. Ez lehetővé tette, hogy a város teljesen átfogó képet nyerjen az ipar helyzetéről és vele kapcsolatban felmerült minden kérdésről. Amint az egyik céhbiztosi állás lemondás, vagy haláleset miatt megüresedett, a magistratus sietett azt minél előbb betölteni. A céhek nem szívesen látták gyűléseiken a biztost, mert belső kormányzatuk megcsorbítását látták jelenlétében és azért sem vették j óné ven, mert ellenezte és megakadályozta a mesterek —főleg a vezetőréteg- túlkapásait. Ezért a céhek közül sokan a biztos tudta nélkül hívták össze gyűléseiket és 26