Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

2. szám - ADATTÁR - Mester István: Kőszeg 1956-ja — a postavezető szemével

MESTER ISTVÁN KŐSZEG 1956-JA - A POSTAVEZETŐ SZEMÉVEL Az 1956. október 23-i budapesti diák naggyűlés, —mely a rádió bemondása szerint 10 órakor lett volna— majd az azt követő tüntetés és egyéb események híre telefon útján és az utazók révén rövid időn belül ismertté vált Kőszegen is. 24-én reggel fél 5 órakor a Kossuth Rádió hajnali zenét jelentett be, de helyette közleményt olvastak, amihez a háttérből puskalövöldözés és géppuska ropogás volt hallható. Feszült figyelemmel kísérte mindenki az eseményeket és ahogyan a hírek érkeztek, és a rádió közölte azokat, úgy kapcsolódott azokhoz fokozatosan Kőszeg város tanulóifjúsága és lakossága is. A forradalomhoz való csatlakozás első nyilvános jelei voltak, hogy vállalatok, üzemek, intézetek, iskolák a már ismertté vált diák követelésekkel egyetértő, kiegészítő táviratokat adtak fel a kormány részére. Természetesen a lakosság körében nagy volt a feszültség, óvatosság, kétkedés, különösen mértéktartóvá vált mind a lakosság, mind a fiatalság magatartása, amikor ismertté vált, hogy a követelések között szerepel a szovjeteknek Magyarországról való kivonása. Tudott volt mindenki előtt, hogy Kőszegen sok, állítólag 5.000 szovjet katona és kb. 250 család állomásozott. Szovjetek tartózkodtak a jelenlegi SZOT üdülő, a Gyógypedagógiai Intézet, Kiss János laktanya, valamint a Rákóczi út 78. szám alatti (akkor laktanya) épületben. A szovjet családok egy része pedig a Strucc Szálló emeleti részében és a mai Auguszt János utcai villasorban lakott. A szovjet városparancsnok és helyettese ez időben is gyakran járt a postahivatalban és érdeklődött nálam is kérdezvén: mi történik és mit akarunk mi magyarok? Másnap ismételten felkeresett a parancsnok, és közölte velem, amit a város vezetőivel: "nem törődünk azzal, hogy énekelgettek, szavalgattok, vonulgattok, de ha bárki is fegyvert fog és bántalmazza a szovjeteket, parancsom van rá, hogy fegyverrel toroljam meg és fegyverrel állítsam helyre a rendet." Kőszegen a gimnáziumon és a mezőgazdasági technikumon kívül tanítóképző is működött (a mostani Kossuth Zsuzsa Általános Iskola épületében). A képző növendékei többségében a Leővy Sándor utcai leánykollégiumban voltak elhelyezve, így minden alkalommal, amikor a fiatalok a kollégiumból az intézetbe mentek és jöttek — a gimnazistákkal csoportosan, zárt rendben együtt énekeltek, éljeneztek, jelszavakat kiáltoztak. A postahivatal utasítást kapott, hogy a nemzeti színű zászlót ki kell függeszteni és ki kell vágni belőle a címert. Megkértem a feleségemet, hogy vágja ki a címert és úgy tegye ki a zászlót a tartóba. A diákok épp akkor értek a posta elé, megálltak és nagy éljenzésbe kezdtek, énekeltek, tapsoltak. Körülbelül egy óra múlva a megyétől és a helyi pártbizottságtól gépkocsival megjelent két személy és kérdőre vontak, hogy mint állami hivatal vezetője, miért izgatom a fiatalokat, hiszen így is alig lehet velük bírni. Kifogásolták, hogy a nemzeti színű zászló lyukasan 33