Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

2. szám - ADATTÁR - Mester István: Kőszeg 1956-ja — a postavezető szemével

van kitéve a tartóba. Intézkedtem, hogy a címer helye össze legyen varrva. A megyei küldött akkor arra kért, hogy bármilyen felsőbb intézkedés jön, azt végrehajtás előtt mutassam be a pártbizottságon. Nem igen tudott kialakulni a Nemzeti Bizottság egysége, összefüggő működése. Általában a pillanatnyi helyzet megbeszélése, egymás tájékoztatása képezte a közös együttlétet, valamint a közrend biztosítása. Igen fontos feladata volt a Nemzeti Bizottság egy másik csoportjának a nyugatról érkező vöröskereszt-segélyek, szállítmányok fogadása, átvétele és továbbküldése Szombathely, Budapest, Győr irányába. Néhányan pedig a benti ügyeleti szolgálatot láttuk el a tanácsházán az elnöki szobában. A Nemzetőrség is megalakult a munkástanácsokból delegált és önként jelentkező emberekből. Nemzeti színű karszalagot viseltek, de nem mindegyik rendelkezett fegyverrel, inkább hírvivő szolgálatot láttak el. Vezetőjük Czickai Sándor rendőrszázados volt. A Nemzeti Bizottság részéről megbízást kaptam az úgynevezett igazgatási csoport megalakítására, melynek fő feladata lett volna mindazon személyeknek az összeírása, összegyűjtése és kérdőre vonása, akik a Rákosi időszakban magukról megfeledkezve, szadista indulataiknak szabad teret engedtek ártatlan emberekkel szemben. (Akkor még nem tartottuk időszerűnek, hogy ezzel a feladattal hatékonyan foglalkozzunk, így működésünkre nem is került sor.) Valótlan tehát az az állítás, hogy a forradalom időszakában Kőszegen névsor készült azokról a kommunistákról, akiknek a kivégzése tervbe volt véve. Ezek mind kreált bizonyítékok utólag méltatlan érdemek hajszolását, önhősködést célozták az érdekeltek részéről. Híre jött, hogy az osztrák határ mentén lévő magyar községek az osztrák falvakkal közösen barátsági találkozót szerveznek, hogy ünnepélyesen kifejezést adjanak örömüknek, mivel mi magyarok szabadok lettünk, megszűnt a vasfüggöny és Nyugat felé a sorompó a magyarok előtt is megnyílt. Kezdetben úgy tervezte a Nemzeti Bizottság, hogy egy csekély létszámú küldöttség a fúvószenekarral megy ki a rőti sorompóhoz, illetve Rőtre. Az ünnepség szervezői elkérték postahivatalunk mindkét zászlóját, mivel szép nagyok voltak és a nemzeti színűben már nem volt címer. E zászlók alatt vonult Kőszeg város lakossága első szabad "külföldi" útjára az aknamezőkkel bekerített 12 év után. Indulás előtt a tanítóképző előtti téren az országzászlónál ünnepség volt, melynek szónoka Kovács Ferenc NB elnökhelyettes volt. Szavalatok és énekszámok is elhangzottak a diákok közreműködésével. Az ünnepség után megindultunk, mire a rőti sorompóhoz értünk — állítólag 3.000-es tömeggé váltunk. Megható volt a sorompónál az ünnepség, amikor is az osztrákok felnyitották a sorompót és mindenki szabadon átléphette azt. Rőt község templomában és hősi szobránál ismét ünnepség zajlott le. (Ott volt Danka István párttitkár helyettes és Kálmán József volt tanácselnök is.) A kőszegi posta két zászlója a rőti hősi emlékműnél maradt jelképes emlékként. Rőtön én is kint voltam feleségemmel, a 11 és az 5 éves fiammal együtt. Mi is meditáltunk, hogy visszatérjünk-e vagy menjünk tovább a nagyvilágba. Én azzal érveltem, hogy most disszidáljunk, mikor már minden megváltozik és nyugodtan jö34