Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

1. szám - ADATTÁR - Varga J. János: A körmendi uradalom és a 19. századi Rába-szabályozás

művek) újra megfonyattattak és köveccsel meghordattak... és a partok megerőséttettek."

24 Közben elkészült Keczkés Károly terve, amelyről úgy tűnt, hogy lendületet ad a holtpontra jutott Rába- szabályozási kísérleteknek. Megvitatására az érdekelt megyék küldöttei — mint említettük — Győrben ültek össze 1838. szeptember 24-25én. A megbeszélésen, a körmendi uradalom képviselőjeként, megjelent Harangozó János is, aki két hónappal később részletes jelentést készített Batthyány Fülöp számára arról, ami a Rába-szabályozás ügyében történt. Az uradalmi mérnök beszámolója két szempontból érdekes. Már sejteti a Vas megyeiek különvéleményét Sopron és Győr megyével szemben, ami később a folyószabályozásból történt kilépésükhöz vezetett, ugyanakkor egy Duna-menti utazás árvízvédelmi tapasztalatairól is tudósít — amelyet a váci és soroksári töltések építésének megtekintésekor szerzett — s ez azt jelenti, hogy Vas megye nem akart hátat fordítani a szabályozás ügyének, csak más úton kívánt haladni, A győri ülésen Zichy Ferenc királyi biztos terjesztette elő Keczkés Károly tervét, amelyről a következő véleményt olvassuk Harangozó János levelében: "...engem nem annyira az egész vármegye Rába szabályozása, mint őhercegsége körmendi uradalma érdekelne, és az ebben teendő mederváltoztatásoknál a körmendi régi és szecsődi mostani malmokra nézve nekem külön nézeteim is volnának." Egyébként is Vas megye szempontjából "sok szembetűnő hiányosságok és céliránytalan tételek fordulnak elő" a tervben — folytatja Harangozó —, ezért szükségesnek látja, hogy azon vármegyei mérnökök közreműködésével módosítsanak, és az új értekezést a Bécsi Központi Igazgatóságnak és a vármegyének is bemutassa.

25 A győri megbeszélés után Vas megye visszahúzódott minden komolyabb szabályozási tevékenységtől. A körmendi határban sem folytak munkálatok, csak a folyóhoz közel eső várkert mentén erősítették meg időnként a védőműveket.

26 Néhány esztendő múlva azonban — éppen amikor a Rába átfogó szabályozásának ügye holtpontra jutott — Körmend mezőváros tanácsa arra kérte a megye elöljáróságát, hogy intézkedjék a város határában pusztító árvizek megfékezése érdekében. Vas megye hatósága négytagú bizottságot jelölt ki — közöttük Bezerédj László táblabírót és Kovacsits Zsigmond megyei főmérnököt —, hogy készítsen javaslatot a körmendi folyószakasz szabályozására. 1845. október 29-én Bendekovich Mihály uradalmi tiszttartó és a városi tanács képviselőinek jelenlétében megvizsgálták a kritikus partszakaszt. Előbb a várostól délnyugatra, a Rába hídján túl fekvő területet járták be, ahol tapasztalták, hogy "a Rába ... három helyen már 7-8 öles ágyat vésvén, ezeken kisebb árját is a sokkal alább fekvő Csörnöcbe önti", majd "a varasdi nagy postaútnak szolgáló töltés által akadályoztatván az adózó nép tetemes kárával elszaggatja" azt, s akadályozza, sőt életveszélyessé teszi a közlekedést. Látták, továbbá, "hogy az úgynevezett Kis János szeg és a káposztáskertnél lévő nagy tekervénnyel magát oly igen a város alá ásta, hogy a városi tanácsnak aggodalma a Rába parthoz közel fekvő házak veszélyeztetése tekintetéből valóban nem alaptalan." Sőt "ezen nagyobb kanyarulatból szokta a Rába a gréci postaútnak egy részét, az úgynevezett fasort (allét) árvízzel elborítani, s ... a közlekedést nehezíteni." Ezután a bizottság Körmendtől északkeletre, a várkert végével szemben fekvő partszakaszon 79