Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

2. szám - ESEMÉNYEK, HÍREK - A Vas Megyei Honismereti Egyesület egy éve Szabó László: Elnöki beszámoló

Vezetőségünk tavaly február 9-én tartotta meg alakuló ülését, ahol az alapszabály formai véglegesítését abszolválta, s kötetlen beszélgetést folytatott a lehetséges tervekről és elképzelésekről, aminek eredményeképpen összeállt éves programja is. A vezetőség 9 alkalommal találkozott, s üléseire minden esetben meghívta az ellenőrző bizottságot is. Már az alakuló közgyűlésen felmerült, hogy a folyamatos tevékenységbe szervezettebb módon be kellene kapcsolni a vidéki kollegákat és köröket. Evégből -s azért is, hogy egyes városok, tájegységek köré fonódó honismereti munkát jobban megismerjük - 5 kihelyezett találkozót szerveztünk Celldömölkön, Szentgotthárdon, Sárváron, Vasváron és Őriszentpéteren. Terveztünk egy hatodikat Körmenden, amire azonban már nem futotta erőnkből, miért is meg kell követnünk a körmendieket azzal a "fenyegető" ígérettel, hogy következőkben az első utunk hozzájuk vezet. Mit is tapasztaltunk az említett jelenéseken? Azt, hogy a megye honismereti munkáját áldozatos és önzetlen egyes emberek, tudós és szenvedélyes lokálpatrióták tartják a vállukon, s hogyezek az emberek különböző mértékben számíthatnak a közösségek bíztató, támogató erejére. Magyarán: az egyes központokban más-más szervezettséggel találkoztunk. A honismereti szakkörök közül a legkoherensebbnek a sárvárit ismertük meg, amely dr. Naszádos István ny. gimn. tanár vezetésével rendszeres munkát végez, tagjainak száma félszáznál több. A helyismeret erősítése, a lokális kötődés szilárdítása mellett az egész országot foglalkoztató, sőt globális jellegű időszerű kérdéseket is megvitatnak. A szakkör tagjai egyénileg is eredményesen vettek részt számtalan pályázaton. Celldönőlkön a Káldos Gyula-vezette közösség munkáját is figyelemre méltatónak tartjuk. Igen jó gyakorlatnak minősítettük, hogy a kör tudós kutatói színvonalas ismeretterjesztésre is vállalkoznak, hogy az együttlétek során kutatás- és feldolgozásmetodikai kérdések is napirendre kerülnek. Kár, hogy bizonyos, szubjektív okok miatt egy-két ismert honismeretes személyiség távol tartja magát ettől a munkától. Figyelemre méltó fejlődésre ad reményt az Őrségben folyó honismereti munka is. A több évtizede óta itt dolgozó, közismert személyiségeken kívül (pl: Kovács Béla, Szikszay Edit) újabb lendületet adhat és ad Csáby László és Róka Gyula ottani munkavállalása illetve megtelepedése. Az Őrségi Kulturális Napok egyik intézményes kerete lehet a fellendülésnek. Már nem ilyen reménykeltő helyzetképpel találkoztunk Szentgotthárdon, s különösen nem Vasváron és térségében. Szentgotthárdon a honismereti mozgalom nagy veteránjai (Hodászi Ede, Wolf János) mögött nem látszik még az a fiatalabb derékhad, amely át tudná, illetve akarná venni a stafétabotot, nincs meg az a szervező erő, amely az elszigetelt törekvéseket integrálná. Vasváron pedig létszámában oly kicsi, a széthúzás miatt hatékonyságában oly alacson fokú az a kör, amelynek egyes tagjai ugyan tiszteltre méltó erőfeszítéseket tesznek, de eredményt alig-alig könyvelhetnek el. Ámbár személyes és kollektív jelenlétünkre és tapasztalatainkra a saját hibáinkból nem támaszkodhatunk,amikor a körmendi munkáról szólunk, de hiteles információk alapján leszögezhetjük: a helységben, elsősorban a Csaba József Honismereti Egyesület köré szerveződőén, a honismereti munka reneszánsza bontakozik ki. Ezt jól szolgálja a település készülődése várossá válásának 750. évfordulójára. 89