Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

2. szám - ADATTÁR - Benczik Gyula: Az őrimogyorósdi és a tótfalusi kastély a török elleni védelemben (1609-1681)

kastélyok —írja— mind düledeznek. Ha csak három napra be kéne zárni a kapukat, az ellenség erőszak és fegyver nélkül is bármelyiket elfoglalhatná néhány nap alatt; mert semmi néven nevezendő élelem nincs azokban. A szegény vitézlő nép kénytelen kijárni s naponkint tarisznyájában hozza be falat kenyerét ... Amíg a mieink minden követ megmozdítottak, hogy a végházakat jobb karba hozhassák: addig a haditanács a végházak és kastélyok kevesbítésén törte a fejét. Tudjuk, hogy a mieink minden kis vigyázó házacskáért aggódtak s valamennyinek a fenntartását sürgették! Gondolhatjuk, minő érzés fogta el őket, mikor egymás után cassálják a régi házakat. Az 1652. évben például Egerszegre, Szt.Györgyvárra, Kéméndre, Tótfalura, Mogyorósdra, Lindvára és Kányavárra mondta ki őfelsége a halálos ítéletet." Tótfalu esetében, úgy tűnik az ítéletet végre is hajtották. A kastély ura, Csány Bernát méltatlankodott Batthyány Ádámnál: "... ezen rossz hitván tótfalusi kastélyom felöl: abban való kevés fizetésem hogy elvétetik, kit szegény atyám sok költségével és fáradságával szerzett, magamnak is hogy búcsú adassék kommisszáriusok által, nem reménlettem volt ezt... Erre a kevés fizetésre én is érdemesnek tartottam magamat... az gyalázatot sajnálom, mert kegyelmes uram, kinek tiszti fizetése elvétetik, méltó meghalnia". A kamarai megbízottak nem engedtek, kimondták, Tótfalura többé nem fizetnek. Csány Bernát nem adta föl, a fenntartást magára vállalta. 500 szálfát vágatolt az ivánci erdőn, Batthyánytól pedig néhány száz fazsindelyt kért.

20 A hajdúk A hajdúkat az első időben zsellérekből, földönfutóvá vált jobbágyokból verbuválták. A Bocskai-felkelés után a Nyugat-Dunántúlon a felfegyverzett parasztkatonákra továbbra is szükség volt a török terjeszkedés feltartóztatására. A várat, kastélyt vagy más végházat fenntartó földesurak a katonaállítás nehéz gondját egyre inkább avval látták megoldhatónak, hogy saját telkes jobbágyaikat fogadták föl hajdúságra, robotot és adózást érintő kedvezmények, engedmények fejében. A hajdúkiváltságok teljesértékűvé csak Csákányban és Körmenden váltak 1650 táján: a két végvár hajdúi és lovasai Batthyány Ádámtól teljes adó- és robotmentességet kaptak. Az őrségi és hegyháti hajdúk —ettől részben eltérő— története megíratlan, de a mogyorósdi és tótfalusi hajdúkról, életükről az alábbiakban némi képet nyerhetünk.

21 A hódolt területen szolgáló parasztkatonának jelentős kedvezmény volt a békeszerződésben biztosított mentessége a török adó alól. Az olyan kis településen, ahol együtt élt hajdú és jobbágy, ez viszályra adhatott okot. "Itt az mogyorósdi falunkban lévő polgárság között számtalan sok veszekedés volt az itt való kevés hajdúsággal az török adó felől, mivelhogy egynihányan az hajdúkban az falu között laktak és egész helyeket bírtak, s nem akartak az falu közibe fizetni... ezen dolgot, hogy jó compositióra vihessök, mind az falut és az hajdúkat összegyöjtöttök, akarván jó rendre hozni őket, hogy mind az polgárság és az hajdúk békességben maradhassanak. És csak szónkat sem akarván meghallani, az hajdúk pártot ütöttek magokban az kapu között és elfutottak, az őfölsége végházát pusztán hagyván" — számolt be 1644-ben egy ilyen esetről Darabos Miklós.

22 51