Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

2. szám - ADATTÁR - Benczik Gyula: Az őrimogyorósdi és a tótfalusi kastély a török elleni védelemben (1609-1681)

A hajdúk élete a kifürkészhetetlen hadiszerencsétől függött. Gyakran kellett táborba szállni a dunántúli főkapitány parancsára. A mogyorósdiak és a tótfalusiak résztvettek Szerdahelynél (1640), Pusztabillegénél (1641) és Kanizsa környékén (1648) a török és a rácok elleni portyákon. Szerdahelynél a törököt kelepcébe csaló ún. "martalék" szerepe is kijutott nekik. Aki épségben visszatért a kastélyába, az a hadizsákmányból osztozhatott. A körmendi kótyavetyén 1641-ben 25 lövői, mogyorósdi és tótfalusi hajdú 115 forint értékben részesült a zsákmányból. 1650-ben két hónapra pénzben, öt hónapra posztóval fizettek a Kanizsa elleni végházakban. A fennmaradt sereglajstrom szerint a katonák névsora: Mogyorósa Nagy Gergely tizedes Kozma György tizedes Böröck Péter Szabó István Geher Mihály Horvát György Bödör Márton Illés János Tóth Gyurkó Pintér István Szántó Mihály Banicska János Fülöp Tamás Horvát Istók Horvát Miklós Fejér Gergely Geher János Degesi György Horvát Péter Szabó György Tótfalu Csány Bernát kapitány 2 lóval Német György tizedes Gróf János Ötvös György Fejér György Nagy András Katona György Tót Istók Sándor György Rózsa Jancsi Tót György

23 Bármennyire messze volt Kanizsa, a törökök a terepet jól ismerő pribékjeik vezetésével többször feljöttek a Rábáig. 1643-ban Lövőnél és Csákánynál a hajdúk két ízben is megütköztek velük, de a törökök Gasztony mellett a Rába túlpartjára is átjutottak. Ebben a csatában 6 mogyorósdi hajdú az életét vesztette.

24 A hajdúk és családtagjaik a törökök brutális megtorlásainak, túszszedő akcióinak célpontjaivá váltak. Helyzetüket jól jellemzi Batthyány Ádám tiszttartójának jelentése 1643-ban: "Tótfalui hajdúk jelentik nyomorúságukat, hogy az török miatt házoknál nem maradhatnak, hanem bujdosnak és lappangnak. Amellett az őfölsége szolgálatját is be kell praestálniok, s Csány uramnak is szüntelen köll szolgálni, s ha más hajdút állotnának is be, nem akarja bevenni. Azért könyörögnek nagyságodnak, hogy nagyságod bocsátaná el őket, hogy az pogány fogságába ne esnének, avagy azt engedje meg nagyságod, hogy ide Egerszegre jöjjenek s itt az őfölsége szolgái lesznek."

25 52