Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

2. szám - ADATTÁR - Benczik Gyula: Az őrimogyorósdi és a tótfalusi kastély a török elleni védelemben (1609-1681)

A kastély urai Csány György, majd fia Bernát voltak. A Batthyányaknak nem udvari, hanem saját birtokán lakó köznemesi kíséretéhez tartoztak, urukat háromnégy lóval szolgálták, hely illette őket Batthyány asztalánál a németújvári várban rendezett ünnepségeken.

12 Csány György 1628-ban megegyezett testvérével, Imrével, hogy átenged neki egy földterületet a kastély kapujával szemben, hogy ott Imre a saját kastélyát felépíthesse. Csány György segítséget ígért Imrének az építkezésben, hiszen fivére is segített annak idején az ő kastélya megerősítésében. Tíz év sem telt el, Csány György felbontotta a szerződést, mert Imre nem építette fel a saját kastélyát. Az utóbbi azzal védekezett, hogy saját magának kellett a török adót fizetnie, mert jobbágyai telkeiket pusztán hagyták és elszöktek, így az építkezést sem tudta megkezdeni.

13 A Kanizsa ellen vetett végházak (1609-1664) A közel hat évtizednyi viszontagságos korszakban elmaradtak a nagy hadjáratok. A békeszerződés pontjait számonkérték egymáson a felek, az események mégis azt mutatják, hogy a két emberöltőnyi idő nem nevezhető békekorszaknak, inkább folyamatos török békeszegésnek. Az utolsó években hódolt terület lett az egész Vas megyei szlovénvidék, a Tótság. A mérleg nyelve a török javára billent.

14 f A Rába vonaláig ugyan a magyar lakosság török adót fizetett, robotra járt be Kanizsára, a török hódítók azonban saját közigazgatásukat nem tudták bevezetni ebben a térségben. Befolyásukat rengeteg emberáldozatot követelő rablóportyákkal, büntető és megfélemlítő csapásokkal tarthatták csak fenn. A hódoltsági területen magyar végvárak egész sora helyezkedett szembe az elképesztő méretekben megerősített kanizsai várral. Ezeket akkori szóhasználattal a "Kanizsa ellen vetett végházak"-nak nevezték. A következő várak tartoztak ide: Egerszeg, Kapornak, Pölöske, Egervár, Kernend, Kiskomár, Zalavár, Szentgyörgyvár, Szentgrót, Bér, Szécsisziget, Kányavár, Lövő végül a legtávolabbiak és legkisebbek, Mogyorósd és Tótfalu. A hadi nép összlétszáma ezekben két és fél ezer körül mozgott. Az 1609-es zsoldjegyzékben meghatározottak értelmében Mogyorósdon 20 gyalogot, Tótfaluban 1 lovast (Csány György) és 10 gyalogot kellett tartani, amit az idők folyamán mindig igyekeztek biztosítani. 1652-ben egy lovas havi zsoldja 4 forint, egy gyalogé 2 forint 80 dénár volt. A zsoldfizetés elmaradása, vagy annak posztóban, fegyverben történő megváltása rendszeresen megtörtént.

15 A kis végházaknak az elsődleges feladata a török katonai mozgások figyelése volt, egyetlen hadfelszerelésük, a "hírmondó" szakállas ágyú vagy a tarack a riasztást, jeladást szolgálta. Legfeljebb száz fő körüli török portyázóknak tudtak ellenállni. Fontos közbiztonsági funkciót láttak el a kastélyokban szolgáló hajdúk, akikre a tolvajok, török pribékek előállítása hárult. Nem lebecsülendő katonai szempontból a hódolt falvak Kanizsára bejáró jobbágyainak a kémtevékenysége, amelyet a végvári kapitányok szinte kötelezővé tették számukra. Számtalan olyan levelet őriz a Batthyány család levéltárának missilis gyűjteménye, amelyekben a kanizsai török készülődésről számolnak be az őrségi és a hegyháti jobbágyok.

16 49