Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

2. szám - ADATTÁR - Lekli Béla: Török személy- és helynevek Vas megyében I. rész

még nagyobb mértékben a török kultúra honfoglalás előtti igen erős, "divatszerű" szerepével, amely ugyanúgy elterjesztette a magyarság körében a török neveket, mint ahogyan később a kereszténység a keresztény neveket. Másrészt, mivel a helynevekben —a korabeli helynévadás szokása szerint— a birtokos neve jelent meg, elsősorban az uralkodó réteg neveivel kell számolnunk, amely rétegben a török etnikum sokkal jelentősebb volt az átlagnál. Elég, ha arra utalunk, hogy a vélt és valós törzsi-törzsfői neveknek, az Árpád-ház fejedelmi tagjainak, a honfoglaló vezéreknek a nevei szinte kivétel nélkül török nevek. NÉHÁNY KÖZSÉG NÉVMAGYARÁZATA: BOLÁTA (patak) Boláta a török nevű TÁp/űnszentkereszt és Tanakajd közelében eredő, majd Pecöl mellett a Gyöngyösbe ömlő patak neve. Vasszécsényben, egy Boláta patak melletti dűlő nevében, Balata formában bukkan fel.

1 Ezt a nevet megtaláljuk a kiskunsági Balotaszállás (1943-ban még Balthaszállása) és a Szamos melletti Balotafalu (1424: Balathafalu)

2 nevében is. A Boláta alapját képező Balta a török-fajú népeknél gyakori személynév, de nálunk csak a kunok között volt található. Vas megyei elterjedésére utal Baltavár neve is. A név tehát kun-török eredetű, jelentése: balta, fejsze.

3 BŐ, BŐD, ÖLBŐ Bő (1239: Behu), NemesfcdW (1226: Beud), Ölbő (1254: Ilbu). Kiss L. szerint a Vas megyei Bő helynév a Behu személynévből (1138 /1329: Behu szn.) keletkezett magyar névadással. Ez pedig etimológiailag azonos a török eredetű s elsődlegesen bizonyára nemzetségfő jelentésű magyar bő köznévvel. Ezt a nevet találjuk meg a Hernád&üd, Nemesedd, Ölbő és Tiszafcwd összetett helyneveink második tagjában is.

4 A Büd helynév alapjául szolgáló személynévben (1209: Bud) a magyar bő köznév rejlik -d képzővel megtoldva.

5 Pais D. azonban Bő c. tanulmányában

6 már 1927-ben ezeknek a neveknek a török eredete mellett foglalt állást. Példák sokaságával bizonyítja, hogy ezek nagyrészt török személy- és helynévi környezetben fordulnak elő. A Bő nemzetség tagjai előszeretettel viselnek török neveket (Túz, Derzs, Igar). Gyakran bukkannak fel besenyők közelében: 1446-ban a későbbi Száraz-Bő Heves megyében Besenyő és Tepély mellett; "Peceneg ('besenyő'!), ... Tosu, Tuke, Vradi, Behu ..." személynevek 1135/1329-ben; 1232-ben a csanádi Beu föld besenyőkkel határos stb. Tisza-Bő-t pedig IV. Béla 1257. évi oklevele szerint korábban szaracénok birtokolták ("... antea per Saracenos possidebatur. E szerint a tatárjárás előtt Tisza-Bő a szaracénoké volt, vagyis valami mohamedán és nyilván török fajú népségé ..."). Pais véleményét teljesen igazolják a Tisza-50're vonatkozó sokkal korábbi —de általa nem ismert — a név török alakjait még tisztán tükröző oklevéli adatok: 1077: Beksere, Bek seyre, Begh serié. A név Bek v. Begh alakban (a seyre összetétellel) Fegyvernek határjárásában merül fel a 11. sz-ban.

7 Nyilvánvaló, hogy az 1239-ben felbukkanó Vas megyei Bő kétszótagos Behu alakjában is még a "bég" tisztséget, méltóságot jelentő tö43