Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)
2. szám - MŰHELY - Kiss Mária: A plébániai levéltárakról
MŰHELY KISS MÁRIA A PLÉBÁNIAI LEVÉLTÁRAKRÓL A Vas Megyei Honismereti Egyesület február végén tartott tanácskozásán, a falutörténetírás értékes forrásairól, a plébániai, gyülekezeti levéltárakról is említés történt. Örömmel tapasztaljuk, hogy a jelentkező nehézségek ellenére is mód nyílik színvonalas, széles forrásbázison épülő községmonográfiák megjelenésére. A kötetek olvasása közben tapasztaljuk, hogy a szerzők ismerték az egyházi levéltárak anyagát és használták is munkájuk során. Vajon a forrás felhasználás mértéke arányban áll-e a forrás értékével? Feltehetjük ezt a kérdést az elmúlt évtizedekben napvilágot látott iskolatörténeti dolgozatoknál, vagy más társadalomtörténeti témával foglalkozó publikációknál is. Egyetemek, főiskolák tanszékei gyakran adtak ki iskolatörténettel foglalkozó szakdolgozati témákat. A hallgató, a dolgozat készítője lelkiismeretesen kutatta ugyan a megyei levéltár fondjait, esetleg a püspöki levéltár tanfelügyelői iratait is megnézte, legtöbbször figyelmen kívül hagyta a vizsgált község plábániájának, gyülekezetének levéltárát, irattárát. Lehet, hogy nem állt módjában, hogy használja az egyházközség iratait, talán nem is nézték volna jó szemmel, ha gyakran plébániákra, lelkészek hivatalaiba látogatott volna. Az is lehetséges, hogy a kutató figyelmét fel sem hívták arra, hogy nézze meg az egyházközség levéltárát is. Munkánk során lehetőségünk adódott arra, hogy több egyházközség levéltárát megtekintsük, így képet nyertünk azok állapotáról, használhatóságáról és nem utolsósorban forrásértékéről. Az alábbiakban észrevételeinkről néhány gondolatot kívánunk elmondani. Tapasztalatunk nagyon eltérő képet mutat. A plébániai levéltárak sorsának alakulását több tényező befolyásolja. Személyi és tárgyi adottságok egész sora motiválja. Ismeretes, hogy az utóbbi évtizedekben a papság száma erősen megfogyatkozott. Paphiány következtében egy-egy plébános több plébániát és a hozzátartozó filiákat látja el. így érthető, hogy a pasztorációs munka mellett nem jut elegendő ideje a plébániai hivatal ügyintézésére. Az irattárat az előírásnak megfelelően kezeli, de a régebbi évek, évtizedek iratainak sorsával nem minden esetben törődik. A plébánosok többsége tisztában van az iratok értékével. Az irattárban, levéltárban őrzött dokumentumokat nem csak az ügyvitel termékének tekinti. Tudatában van azok forrásértékével, amelyet az egyháztörténet és településtörténet számára jelentenek. 19