Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

2. szám - Ács László: Az őszi elmúlás költője —100 éve született Ősz Iván —

"Tudom: sosem jutok ki innét. Tudom: magam leszek csak mindég. Nyomomban márciusi szél, Távol előttem messzi tél" (Kisvárosi utcák között) A századforduló szombathelyi költője, Stamborszky Lajos, akit ifjan annyira szeretett, aki nem kevés tehetséggel —ha némi romantikus szentimentalizmussal is — tudta megjeleníteni ezt a világot, Reviczky s a tizes évek elején Tóth Árpád, Juhász, Kosztolányi alakították költészetét. Van egy fontos közös tulajdonságuk: mindannyian szomorú költők. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy Mészáros Hugó csak utánzó költő lett volna. Már ekkor sem volt az. Ki tudta alakítani a maga sajátos költői egyéniségét ebben az első kötetében. Nem volt nagyigényű ez a költészet, de őszinte és költői, és jól tükrözött egy magatartásformát, a kispolgáriság eseménytelen, zárt világú, szépség után sóvárgó, álmodozó, romantikus szomorúságát. "A világot csak így ismertem: Földszintes házak kicsi kertben, Földszintes házak ablakába: Virág, leányfej, himzőráma." (Altató magamnak) Költészete alapvetően nem változott sem témában, sem formában a későbbi fél évszázad alatt sem, hiszen nem változott a társadalomnak az a szelete sem, — gondolkodásban, érzelmeiben bizonyosan nem — melyben a költő élt. ŐSZ IVÁN "... székálló legényeknek illő névvel indult... Családi neve sehogy se harmonizált kifejezett szelíd érzéseivel és enyhe hangulataival. Költői habitusához, melyben uralkodó mindmáig a lila, a világoskék s méginkább a fehér, e szemérmes, álmatag nevet vette föl: Ősz Iván."

5 így hasonult névben is költészetéhez, s eredeti nevét ettől kezdve már csak hivatalos helyeken használta, barátai számára és az irodalomban személyisége ezzel a névvel forrott össze, A háború után Szombathelyt az újjáéledő fiatal irodalom központjává akarta tenni. 1920 tavaszán Tavaszi könyv címen antológiát szerkesztett 7 vasi költő részvételével. A pénztelenséget úgy sikerült áthidalnia, hogy a nyomdatulajdonos és a nyomdászok semmit sem kértek a munkáért. Nem hangsúlyozhatjuk eléggé e kötet jelentőségét, hiszen egy politikailag, még inkább gazdaságilag szétesett országban a vidéki irodalom élniakarását bizonyította. 1921. októberében felcsillant a reménye annak, hogy a fiatal vasi írók otthonra lelnek. Magyar Nyugat címmel hetilap indult, melynek irodalmi szerkesztője Ősz Iván lett. Lelkesen kezdi szervezni társait: "A Magyar Nyugat pár napon belül napi lappá alakul. Naponta tárcát és regényt közöl s igazi, nívós találkozó helye kíván lenni a dunántúli íróknak A regényeket könyv alakban is kiadjuk Ne hagyjatok hát magamra." 13