Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

2. szám - Ács László: Az őszi elmúlás költője —100 éve született Ősz Iván —

Az első megjelenő folytatásos regény saját írása, Az ősi rög. Talán az első irredenta regény. Közel a trianoni megrendülés, még sincs gyűlölet a sorokban, inkább szomorúság s egy kicsi reménykedés. Álmodozó hősei még arra is képtelenek, hogy érzelmeiket kinyilvánítsák. Költői leírásai Krudyt idézik: "Sárgaselyem ruhába öltözött a délután a dombon s áfák között lejött Cser Pál ablakáig. Belépett az ablakon s Cser Pál lába előtt leborult a szőnyegre. A napsugár ott feküdt a lába előtt a szőnyegen. Most letekintett rá. Tél volt s váratlanul így szólt hozzá: -Tatjána, kelj fel! Mit cselekszel? Tudod, hogy szeretlek " Ez a hangulat üli meg azokat a sorokat is, melyek az ország feldarabolásáról beszélnek: "..az a magas orom ott, Irottkő. Ketté akarják hasítani azt is, hogy csak a vérzőfele maradjon a miénk A Kálvária megmaradhat nekünk Igen a Kálvária a mienk marad! Ők maguk sem gondolhattak arra, hogy mit hagytak ezzel nekünk " Néhány különös sor azonban meglepő, alig másfél évvel a Kommün után. Az író, aki a kommunista rendszerrel nem értett egyet, így nyilvánítja ki elégedetlenségét azzal a jelennel szemben, mely könnyen felejtett: "Mily üres és hazug a hatalom... nincs igazság a földön. A földi életnek a vagyon a kormányosa. A vagyon kevélyen ül a hintón, s hintájába befog mindenkit, aki rá van utalva a morzsákra, amiket gyéren alamizsnául osztogat. Mi lenne, ha a hintóba fogottak egyszer felhorkannának. Hisz egyszer már volt ilyesmiben részük A dölyfös vagyon azonban nem tanul." Elbeszélések és regények egész sorát közölte a lapban, közülük 5 könyv alakban is megjelent. Két év után azonban a vállalkozás csődbe jutott, az újság megszűnt. Adódott azonban új lehetőség számukra. Kocsis László, a költőbarát Dombóvárra került káplánnak, és a Dombóvári Hírlap szerkesztője lett. Most ő közölte lapjában az írótársak munkáit, és jelentette meg különnyomatként azokat. Ősz Ivánnak rövid idő alatt két elbeszélés kötete is megjelent: Melitta (1921) és Mind egyformák (1923) címen. Ne gondoljunk vaskos kötetekre. Néhány elbeszélés található csak bennük. Jellegzetesen a lírikus alkotásai. Cselekményük alig van, egy-egy gondolat példabeszédszerű megjelenítései. Bizonyos naivság, lélektani leegyszerűsítés jellemzi őket. Ma úgy tűnik, leginkább ezek felett járt el az idő. Következő kötete szintén Dombóváron jelent meg Lehajló kalász (1925) címen. A kötet megjelenése előtt egyik leveléből az irodalmi hétköznapok gondjairól értesülhetünk: "... meggondolatlan leszek és kiadom ócska verseimet. A kézirat készen van teljesen összeállítva. Mennyi idő alatt készül el, mert többé gombát nem eszem s most már előre megkezdem az előfiz. gyűjtését akár terrorral is." A finom fehér papíron megjelenő félszáz versben kiteljesedik a Hazafelé kötetben kezdett líra, amelyből át is emeli ide legjobbnak tartott verseit. E kötetből, éppen mert terjedelmesebb, méginkább kitűnik, milyen kis világ az övé: önmaga, néhány ember és néhány utca. Lírájából még csak nem is sejthetjük, hogyan dübörgött körülötte a történelem háborúval, forradalmakkal, országcsonkítással. Önmaga tud csak versének hőse lenni, s már fiatalon is a magány, az ősz, az elvágyódás, az elmúlás gondolata, a szép szomorúság vezeti tollát. 14