Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

1. szám - KÖNYVESPOLC - Kalocsai Péter: Két vasútvonal évfordulója

kormány az incidenst csak a vasúti vámszabályok szempontjából vette figyelembe, továbbá azért, mert hamis deklarációval érkező hadiszállítmány végleges rendeltetését nem kutatta. A Tanács lényegében tehát egy semmitmondó határozattal zárta le az ügyet. Ha a győztes hatalmak komolyan vették volna a fegyvercsempészési botrányt, akkor nyilvánvalóan nem három és hat hónap múlva foglalkoznak az incidenssel. Zsiga Tibor munkáját a téma sokoldalú megközelítése jellemzi. Nemcsak a botrány kronológiáját írta meg, hanem különös gondot fordított az események hátterének megvilágítására is. Munkáját a szembetűnő forrásgazdagság jellemzi. A felhasznált források bősége, sokfélesége a szerző igényességét, precízségét tükrözik. Figyelme kiterjed a témához tartozó legapróbb részletekre is, ezeket szintén nagy gonddal elemzi, rendszerezi. A munka szerkezeti felépítését tekintve könnyen áttekinthető, logikus. A munkában felhasznált rendkívül érdekes fotóanyaggal sem találkozik túl gyakran az olvasó az ezzel a korszakkal foglalkozó ismeretterjesztő munkákban. (Zsiga Tibor: A szentgotthárdi fegyverbotrány. Szombathely, 1990.145 p.) TÍMÁR ISTVÁN KÉT VASÚTVONAL ÉVFORDULÓJA Az elmúlt évben jelent meg Lovas Gyula: 125 éves a sopron-kanizsai vasútvonal, valamint Balázs Béla - Kövér István: 100 éves az Ukk és Csáktornya közötti vasút című könyve. Mindkét mű - a MÁV szombathelyi Igazgatóság és a Közlekedéstudományi Egyesület Vas megyei Területi Szervezete kiadásában - kiegészíti Nyugat-Dunántúl vasúttörténetét feldolgozó, eddig megjelent, s szinte már sorozatnak tekinthető kiadványokat. Lovas Gyula munkáját a nyugat-magyarországi vasúttervek ismertetésével kezdi. Már az 1840-es években felmerült az osztrák birodalmi kormányban a Bécset Trieszttel összekötő vasút terve. Sopron város felterjesztést intézett az uralkodóhoz, melyben kérte, hogy e vaspálya Magyarországon keresztül vezessen. A soproniak elképzelése az volt, hogy a tervezett Bécsújhelyi Sopronnal összekötő vasútvonal továbbépítésével Kőszeg - Szombathely - Körmend - Várasd - Zágráb - Károlyváros útvonalon érjék el Triesztet. Az Adriához vezető vasúti pálya ezen irányba történő megépítése jóval olcsóbbnak ígérkezett, mint az Alpokon át, s a nyugat-magyarországi fejlődés felgyorsulásának reményét keltette. A soproniak létrehozták a Soproni Vasút Társaságot, amely 1847-re megépítette a Bécsújhely - Sopron közötti pályaszakaszt. Közben Bécs az Adriához vezető vasútvonal Semmeringen át vezető megvalósulása mellett döntött. A Soproni Vasút Társaság pedig 1847-ben engedélyt kapott vonala továbbépítésére. A tervezett célállomás Kanizsa lett. A szóban forgó vaspályát végül Bük - Szombathely - Vasvár - Zalaszentiván útirányon át a "Cs. kir. szab. déli állam-, lombard-velencei és középitáliai vasút társaság" építette meg. E fejezetben a szerző részletesen tárgyalja a tervezés és megépítés