Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

1. szám - KÖNYVESPOLC - Gráfik Imre: A 60 éves Varga Sándor köszöntése

A kérdező Székely András Bertalan valóságirodalomnak nevezi a kötetet, melyben egy ember életútján keresztül, valójában egy népcsoport, a szlovéniai magyar nemzetiségi kisebbség e századbeli sorsfordulói és hétköznapjai elevenednek meg. A magunk részéről e meghatározást elfogadva azzal egészítenénk még ki a definíciót, hogy a könyvalakban közzétett visszaemlékezés besorolható az utóbbi években mindjobban felértékelődő orális történelmi források körébe. Ez utóbbiak igen fontosak számunkra, s jelentőségüket a közelmúlt történetének dokumentálása szempontjából három tényező adja. Az életútra eső időszak társadalmi-politikai és kulturális folyamataiban igen gyakran kell tapasztalniok a kutatóknak, hogy a vonatkozó írott források száma kevés vagy éppen bizonyos kérdésekben hiányzik. A konkrét személyes visszaemlékezések igen plasztikusan és minden más forrásnál részletesebben tudják felidézni a nagy történelmi folyamatoknak a helyi viszonyok között való megvalósulását. Az objektív körülmények által determinált történések és események egy sajátos szűrőn; az átélő, ill. benne élő személy szubjektumán keresztül fogalmazódnak meg. Különös jelentőséget ad a kötetnek az a sajátos tény, hogy egy sok szempontból különleges keretek között élő nemzeti kisebbség sorsának alakulásáról ad képet. A többnemzetiségű, szövetségi rendszerű Jugoszláviában a nagypolitika nemzetiségi alapelvei a deklarált jogok és azok gyakorlati megvalósítása nagymértékben függött a különböző szintű regionális, helyi viszonyoktól. Az életút arra nézve is szolgál információkat és tanulságokat, hogy a történelem és az egyéniség viszonya milyen közvetlen és áttételes kapcsolatrendszerben függ össze és szolgál új nemzedékek számára hasznosítható tanulságokkal. A fenti gondolatokat látszik megerősíteni Varga Sándor is, amikor az "Egyenjogúság és alkotó jellegű együttélés" című kötetéről nyilatkozik: "Lényegében ez minden területet felölel, hogy hogyan küzdöttünk a kétnyelvű iskoláért, a kétnyelvűségért a közigazgatásban, hogyan küzdöttünk az újságért, harcoltunk a televízióért, hogyan küzdöttünk a különböző törvények módosításáért, megvalósításáért ... ezért ítéltük szükségesnek, hogy tudatosítsuk: ezért mind küzdeni kell". Talán nem véletlen az, hogy a főcímet is ezen szavakba foglalt közéleti ars poétika sugalmazta. Miként Varga Sándor életútjában, úgy a kötetben is bonyolult összefüggésrendszer figyelhető meg a politika és a kultúra között. A politikailag biztosított nemzetiségi jogok minden területre való kiszélesítése egyik fő törekvése volt Varga Sándornak, aki nagy súlyt helyezett arra, hogy az érdekközösség ne csak művelődési egyesületek kulturális szövetsége legyen. Törvényszerű, hogy e törekvésben kiemelkedő helyet kapott a gyakran példaként is felhozott szlovén nemzetiségi törvény, s az ún. kétnyelvű oktatás és nyelvhasználat megvalósítása, melynek kivívásában és realizálásában helyi, köztársasági és szövetségi szinten is az egyik élharcos éppen Varga Sándor volt. Az interjúkötet részletesen felidézi az e tárgyban folytatott harc részleteit, buktatóit és sikereit egyaránt. Fontosnak érezzük hangsúlyozni, hogy Varga Sándor mind magával, mind magyar nemzetiségével szemben is kritikus. Kiérezhető ez azon megnyilatkozásából is, amikor egyrészt a szlovéniai magyarság jogairól, lehetőségeiről és kötelmeiről szól, 76