Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

1. szám - ADATTÁR - Hegedűs Ferenc: Kultsár István szombathelyi évei

A városi jegyzőkönyvek lapjain igen sűrűsödnek a panaszok ebben az időben a tanuló ifjúság ellen. Hol a korcsmákban vesznek bele a diákok a pugrisokba, hol békés alvókat riasztanak fel csendes álmukból lövöldözésükkel és ordítozásukkal. A hegyterületen jóformán minden éjjel durrognak a duhaj diákok puskái. Akad köztük olyan vakmerő is, aki szíjostorral támad nyílt utcán az első alispánra, amikor rendet akar közöttük teremteni. Nem volt hát éppen alaptalan a félelem, hogy valamelyikük egyszer Kultsár is letromfolja a sétáival, ha valamit kifogásol a magaviseletükben. A főigazgató figyelmeztetésével bizonyára le is zárul az ügy hivatalos része, ha Kultsár ezúttal is az egész élete folyamán tapasztalható higgadtsággal fogadja a főigazgatói intelmet. Kultsárt azonban váratlanul elhagyja a nyugalma és felcsattan. Ne tőle féltsék - úgymond - az ifjúságerkölcsét, hanem attól, aki őt beárulta. Nem tudjuk eldönteni, ártatlanságának tudata és az ebből fakadó felháborodás, az asszony becsületének védelme, avagy a kölcsön visszafizetésének a vágya vezeti-e, amikor viszontvádat emel feljelentőjével szemben és hatalmas bizonyító apparátus mozgósításával be is igazolja vádjait, hogy t.i. a feljelentő beszélgetéseivel, könyvek kölcsönadásával hívatlan és káros nemi felvilágosítást végzett a diákok körében. A bizonyító anyaggal a feljelentő szavahihetőségét és erkölcsi kérdések minősítésére szóló hivatottságát akarja kétségbe vonni. Ezért a kormányszékhez is felterjeszti, amikor arról értesül, hogy áthelyezési eljárás van ellene folyamatban. Ügyirata még Ferenc király dolgozó asztalát is megjárja. Maga az uralkodó hozza meg a döntést, hogy át kell helyezni. Esztergom lesz az új állomáshelye. 1796. októbere már ott is találja. Ott is a II. humanitás osztályt tanítja. Esztergom tanári pályájának utolsó állomáshelye. Itt a nehéz természetű Révai Miklóssal keveredik vitákba. Ezeknek úgy vet véget, hogy lemond állásáról és elszegődik Festetich György grófhoz fia nevelőjének. Pár gyér adatunk van, hogy kapcsolatai 1796 után sem szakadtak meg Szombathellyel. Amikor 1803-ban kiadja Gebhardi történelmi művét, volt tanár társát, Kresznerics Ferencet kéri, hogy segítse művét Szombathelyen terjeszteni. 1806-ban az a kérése Kresznericshez: nyerje meg ügye pártfogójául Medgyesi Somogyi János államtanácsost. Abban az időben kapott engedélyt lapja, a Hazai Tudósítások megindítására. Az engedélyirat azonban kikötötte, hogy kizárólag csak hazai események hírét közölheti. Somogyi pártfogása ahhoz kellett, hogy külföldi híreket is közölhessenek. Jó emlékeket vihetett magával Szombathelyről Nagy József kanonokról, a későbbi káptalani nagyprépostról is. Ennek Kazinczy levelezésében találjuk kétszer is a nyomát. Amikor Kis János nemesdömölki ev. lelkész 1803-ban arról tudósítja Kazinczyt, hogy Nagy kanonok milyen magasztalólag nyilatkozott róla, Kazinczy azt válaszolja: már Kultsártól is hallotta, hogy Nagy kanonok nagy tisztelője, de nem akarta neki elhinni. 1809-ben Kazinczy meghallja, hogy Rosos veszprémi püspök temetésén Nagy József nagyprépost mondta a gyászbeszédet. Rögtön ír pesti hívének, szemere Pálnak és arra kéri: menjen el Kultsárhoz és kérje el számára a nagyprépost gyászbeszédét. Ennyire biztosra veszi, hogy Kultsárnál megvan Nagy József beszéde. " 57