Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

1. szám - ADATTÁR - Szabó László: A rontás Sorokpolány környékén

SZABÓ LÁSZLÓ A RONTÁS SOROKPOLÁNY KÖRNYÉKÉN Az 1960-as évek végén, a 70-es évek elején a nyelvjárási-névészeti kérdések mellett a néprajz bizonyos részterületei is izgattak. Köztük a népi hiedelemvilág még fellelhető motívumai. Ebben az időben Sorokpolányban végzett gyűjtésem alapján írtam e szerény közleményt. Falumban (Sorokpolány ui. szülőfalum) és környékén a hiedelemmondákat és történéseket többnyire valamely (valamilyen) személyek és vélt személyek tevékenységéhez kötik. Ilyenek: a garabonciás diák, a tüzes ember, a ludvérc, a boszorkány és a rontó ember. A legtöbb történetet (19-et) adatközlőim (7 férfi, 7 nő) a rontásról, a rontó emberekről meséltek. Ezek a tőlük származó adatok azonban nemcsak egyetlen falura jellemző sajátosságokat tartalmaznak, hiszen a rontó emberek - és a rontást föloldok - "működési területe" messze túlterjedt egyetlen település határán. Vagyis: a polányi rontó másutt is kifejtette tevékenységét; és fordítva: máshonnan is érkezett falunkba rontó illetve rontást oldó neves személyiség. így hát amikor a Sorokpolányban hallott eseteket elemezzük, vonunk belőlük le következtetéseket, akkor a helység környékére ható tényeket, ismereteket tesszük közzé. 1. Mi a rontás? Ki a rontó? A faluban rontásnak egy-egy különleges képességekkel megáldott személy által emberen vagy állaton végzett elvarázsolást értik, amelynek eredményeképpen megváltozik az ember ill. az állat tulajdonsága, szokása; általában valamilyen titokzatos betegség lepi meg. A rontás irányulhat tehát emberre és állatra. A faluban törvényszerűnek mondható, hogy a rontók szinte kivétel nélkül asszonyok voltak. Balassa Ortutay: Magyar néprajzában azt olvashatjuk, hogy a rontást boszorkányok végezték, akiknek a vezetői többnyire férfiak voltak. (637-638.1.) Az általunk vizsgált községben a rontó asszonyokra ugyan szinonimaként mondták, hogy "az a vén boszorkány", de a boszorkány és a rontó asszony fogalmak nem azonosak. A boszorkánynak jóval nagyobb képességet tulajdonítanak, misztikusabban ábrázolják, mint a rontó embert. Ez utóbbi nem boszorkány, de nem is közönséges ember, valamiképpen a kettő között található. Az összegyűjtött történetekben a rontók minden esetben nők voltak, de a rontás föloldása már nem csak általuk történhetett. Amíg az embereken elkövetett rontást is általában nők ("jósasszonyok") tudták negligálni, addig az állatokon lévőt csaknem mindig férfiak - kanászok, pásztorok, gulyások - oszlatták el. 2. Hogyan lehetett rontani? A rontásnak két módját ismerik (akárcsak a szakirodalom): a szemmel való rontást és a bizonyos tárgyak, anyagok útján ható rontást. 58