Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

1. szám - ADATTÁR - Hegedűs Ferenc: Kultsár István szombathelyi évei

Róza húgát, Antóniát vévén feleségül. Toncsi osztályos örökrészeként került a Bezerédjek kezére a hozzátartozó birtokkal együtt a kámi kúria, amelyben 1800 őszétől 1805 őszéig Kisfaludy Sándor élte a beteljesülés, boldog szerelem első éveit. A másik jogcím: az ő leánya az a Bezerédj Amália, aki elsőnek írt gyermekeknek való könyvet magyar nyelven. (Az ő műve "Flóri könyve", amely vagy húsz kiadást ért.) Maga Bezerédj György is letette a névjegyét az irodalom asztalára: 1796-ban mint a liceum végzett növendéke latin szónoklatot nyomtatott ki a Siess-nyomdában. Az orációban a líceumban vizsgázó ifjú Batthyány Fülöp herceget köszöntötte. A beszéd megszerkesztésében nyilván mentorának, "az ékesszólás királyi tanítójának" is része volt. György egyik fia, László több ízben volt Vas megye főjegyzője, majd 1848-ban de később is, országgyűlési képviselője. László fia, István, századunk elején al-, majd főispánja volt a megyének, a felsőház létesítése után pedig egyik felsőházi tagja. Vajda apát 1795. szeptember 29-én meghalt. Vele mintha Kultsár szerencséjét és nyugalmát is eltemették volna. Az apát halálától számított egy éven belül Kultsárt Esztergomba helyezték Szombathelyről. Az áthelyezés okának találgatására egész irodalom keletkezett. Az okok találgatása megszűnne, ha Nyéki Klemm Kálmánnak, a szombathelyi gimnázium az 1771-1808. évek közötti történetét feldolgozó doktori értekezése végre megjelennék. Ez ugyanis a Kultsár-ügyet is részletesen, az egykorú okiratok alapján ismerteti. Persze a megjelenést igen tiszteletre méltó meggondolások késleltették. A védeni kívánt érdekek sérelme nélkül is elmondhatunk annyit, hogy az áthelyezés kiváltója az volt, hogy Kultsárt sokan látták együtt egyik tanítványa anyjával. Az asszony nem Szombathelyen lakott, falusi földbirtokos felesége volt, csak fia látogatására járt be Szombathelyre. Volt, aki úgy látta, hogy a látogatások nemcsak a fiúnak, Kultsárnak is szólnak. Az asszony ugyanis bálba is elkísértette magát Kultsárral, máskor holdvilágos estén látták őket együtt sétálni. Ki tudná ma már megmondani, milyen szálakból szövődött és milyen messzire jutott ez az idill? A százhetven esztendő ködéből nem sok adat kínálkozik irányfényül. Mégis úgy gondoljuk, hogy aligha tévedünk, ha úgy véljük, hogy az idillben az asszony volt az aktívabb fél. Tehát a kezdeményező is. Diák fia kora után ítélve pár évvel idősebb lehetett Kultsárnál, aki akkor a 35. évét tiporta. Az asszony nem messze járhatott a "veszedelmes életkor"-tól, amelyben tudat alatt már a termékenység közelítő naplementéjében őrlődnek az idegek. A közelítő naplemente pánikja viszi újra meg újra kísértésbe ebben a korban az asszonyokat: próbáld ki a hatalmadat! És ha hódítás koronázza a kísérletet, akkor darab időre elcsitul a pánik és visszatér a szépség, hódító erő adta biztosság. Ebből az időből nem maradt az utókorra leírás, amely Kultsár külsejét ismertetné. A későbbi írások közül jónéhány testi mivoltában is elénk eleveníti. Megtudjuk ezekből, hogy középtermetű volt."... nemes tekintettel ült fel naponként tanítói székébe, arcza csinos és válogatott öltözete" - tudósít egy másik. "Eleven nagy szeméből lelkesedés sugárzott, magas homlokká mögött hazafias gond honolt" - olvassuk a harmadikban. E részletek bizonysága szerint Kultsár jó arcú és jó megjelenésű férfiú volt, akit még a kúriák úrnői is elfogadhattak gavallérjuknak. 56