Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

1. szám - MŰHELY - Feiszt György: "A honismereti munkát kötelességemnek érzem" - Beszélgetés Dankovics Ferenccel

tek, hogy az első év elvégzése után át lehet iratkozni a bölcsészkarra. Pechemre ez a lehetőség egy miniszteri rendelet folytán megszűnt, mondván: most az általános iskoláknak van tanítókra szüksége. így maradtam én általános iskolai tanár. Magyar szakosként végeztem. Ez volt a főiskola utolsó évfolyama és a gyakorló év után az államvizsgát már Szegeden tettük le. Ha jól számolom mindez az ötvenes évekre eshetett, milyen problémái voltak akkor egy kezdő tanítónak? 1955-öt írtunk ekkor. Igen nagy nehézséget jelentett az elhelyezkedésem is, mivel lehetőleg Szombathely környékén, Véphez, a szüleimhez közel szerettem volna álláshoz jutni. Sajnos ilyen hely nem volt és Farkas László akkori művelődési osztályvezető kérte, hogy fogadjak el már egy távolabbi helyet, és ígéri, hogy egy év elteltével majd visszahoz. Két faluban is igen nagy szükség volt magyar szakosra az egyik Nagytilaj a másik Magyarlak volt. Van e vasútja kérdeztem, de egyiknek se volt és mivel Nagytilajjal szemben Magyarlakon akkor már volt villany ezért azt választottam, és így kerültem oda 1955. július 1-ével. Itt ismerkedtem meg a feleségemmel, aki bár nem odavalósi volt, de szintén az általános iskolában tanított. Az 1956-os forradalom időszakára szomorúan emlékszem és különösen a sok menekülő, nyugat felé szaladó embert sajnáltam akiket nagy számmal láttunk ott a határ közelében. Mi nem menekültünk 1956 november 8-án összeházasodtunk. A tanítás mindennapi munkája mellett a kultúrotthon vezetését is én láttam el, emellett könyvtáros is voltam. A könyvtárban ifjúsági és felnőtt irodalmi szakköröm is volt. Igen-igen nagy szeretettel emlékszem Magyarlakra, nagyon szorgalmas emberekkel dolgozhattam együtt. Igazi jó közösségű falu volt ez, nagyon szerettünk ott élni. 1961-ben kaptam egy állami ukázt, hogy Rábafüzesre kell mennem igazgatónak. Azóta vagyok itt. Akkor még csak rábafüzesi gyermekek jártak ide. Összevont osztályú iskola volt, és több volt akkor a helyiek létszáma mint ma a körzeté összesen. A körzetesítés 1963 szeptemberében ért bennünket, akkor került ide Jakabháza, Alsó- és Felső-Rönök felsőtagozata. Ekkor lettünk német nemzetiségi iskola és az orosz mellett a német nyelv tanítása is megkezdődött. Ha az általam már többször is látott rábafüzesi gyűjteményre gondolok a néprajzi gyűjtést ezidőtájt kezdhettétek. Feleségemmel együtt mindig vonzódtunk a népi kultúrához, ő kondorfai lány volt. Azt a házat, amelyben nagyszülei éltek 1960-ban a szentendrei múzeum megvásárolta. Szétbontották majd ott építették fel. Addig mi még nem gondoltunk arra, hogy össze kellene gyűjteni a nagyszülők, szülők által használt tárgyakat és mire ez ötletként felmerült Kondorfán már minden a skanzené volt, a házzal együtt a berendezési tárgyakat is megvásárolták. Ekkor kezdtük el feleségemmel a néprajzi gyűjtést. Először a használati tárgyakat gyűjtöttük sőt sokszor a lelkesedés még arra is rávitt, hogy a gyűjteményt vásárlással gyarapítsuk. Jelenleg a gyűjteményben 394 db tárgy található. Ennek több mint a fele nyugodtan mondható, családi ereklye. Mindig büszkén szoktam mutogatni, hogy az én családom bölcsője is itt van. Nagyanyám elmondásából tudom, hogy nemzedékeket rin28