Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

1. szám - MŰHELY - Feiszt György: "A honismereti munkát kötelességemnek érzem" - Beszélgetés Dankovics Ferenccel

gattak benne és én voltam a 25. és egyben az utolsó. Feleségem családi köréből is nagyon sok használati tárgyunk van. Az ő felmenői német származású igazi őrségi emberek voltak. A tanítványaim is nagyon sok mindent hoztak, természetesen ügyeltem arra, hogy csak a szülők tudtával kerüljenek ilyen adományok a gyűjteménybe. Az volt a gyűjtési elvem, hogy pontosan tudjam mikor mit és kitől kaptunk. Ebben a tárgyjegyzékben minden pontosan fel van jegyezve. A három évtizedes gyűjtés anyagát négy évvel ezelőtt adtuk át ingyen és bérmentve Rábafüzesnek, az iskolának azzal a kéréssel, hogy a Dankovics néprajzi gyűjtemény nevet viselje és míg mi itt élünk addig feleségemmel gondozhassuk. Elhatározásunk és a megvalósulás között elég hosszú idő telt el. Az avatóünnepség ünnepi külsőségeit követően a rábafüzesit is elérte a kisgyűjtemények sorsa, elfeledték, nincs propagandája, nincs meg a rangja ami megilletné, semminemű támogatást nem kaptunk azóta. Szomorúan beszélek erről mert már az is megfordult a fejünkben, hogy visszavesszük, és olyan helyet keresünk neki, ahol nagyobb megbecsülésnek örvend. Érdekes, hogy a látogatók kb. 80 %-a távolabbi vidékről, külföldről való. A helyiek szinte nem is érdeklődnek iránta. Most a helytörténeti munkásságodról, a falukrónikaírásról kérdezlek, hogy kezdődött, mi adta az alapötletet? Amikor ezt - feleségem sok segítségével és kontrolljával - 1973. január 1-én írni kezdtem, már voltak előzmények, sok könyvtárban eltöltött hosszú óra és sajtókutatás állt mögöttem, úgy gondoltam mindent átolvastunk, ami Rábafüzesről ilyen vonatkozásban elérhető volt, cikkek, újságkivágások garmadája van ma is a birtokomban. A jegyzetek és az információk összesítéséből egy részletes falutörténet vezeti be a krónikát. Úgy tudom, a Te munkád eredményeként került Vas megye földrajzi nevei című kötetbe a Rábafüzesi gyűjtés. Valóban én végeztem a munkát. A falukrónikában ez annyival részletesebb, hogy ide a német nyelvű határrész nevek is fel lettek jegyezve. Sorra vettem és megörökítettem a falu vezetőinek nevét, működési idejüket. Még a községben használt bélyegzők lenyomatai is bekerültek ezekre a lapokra, szerepel benne az általános iskola 25 éves története is. Ott ahol ez az összefoglaló befejeződik, ott kezdődik a napi krónika, mindenegyes nap történéseinek néhány soros krónikája. Valójában, ez az a falukrónika, amit hivatalosan mindig is szerettek volna Íratni... csakhát kampányszerűen, parancsszóra ezt nem lehet, ehhez az embert kell megkeresni és ez az amit a népfrontpolitika képtelen volt elérni. Ma már aligha van valaki aki hosszabb utánjárás nélkül meg tudná mondani pl. hogy "1974. július 17-én volt az új határátkelő avatása, a modern épület 25 millió Ftba került," ezt írtam be 16 évvel ezelőtt. De megtalálhatók itt a községbe látogató írók, híresebb emberek beírásai, jókívánságai.