Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

2. szám - KÖNYVESPOLC - Tóth Gyula: A művelődési központokról- egy könyv kapcsán

Belátjuk, hogy Szabó Árpád munkájában látens módon ezek a problémák megtalálhatók, szakmájából következően azonban kissé egyoldalúan: a közművelődés, a művelődésigazgatás, -szervezés, -vezetés oldaláról közelített témájához, s a közoktatási vonatkozások háttérbe szorultak, a könyvtárinformációs és sportkérdések pedig méginkább. Számos megállapításával lehetne vitatkozni az utóbbiak aspektusából, s ez nem baj, sőt az lenne jó, ha új párbeszédre kerülne sor. Kicsit sportszerűtlen is lenne az eléggé hosszú átfutás miatt már új szituációban megjelent kiadványt részletes szakmai bírálatban részesíteni. Inkább csak sajnáljuk, hogy nagyon hiányoznak az igénybevételre, a működésre vonatkozó tények, adatok és azok elemzése. Igazán szívesen olvastunk volna arról, hogy miként fogadta, egyáltalán érzékelte-e a lakosság az "új, vagy újszerű" intézményeket? Vagy mi történt a korábban külön intézményeket szolgáló eszközökkel, pl. a kétféle könyvtár összevonása után? Egyáltalán megtörtént-e ez utóbbi, s ha nem, miért? Stb. Inkább azt hadd kérdezzük, mi indokolta az összesen jó százlapnyi terjedelmű tanulmány két füzetben történő közreadását? A mellékletek szerint Torony példáját ítélte mintaszerűnek a szerző, Nádasd, Győrvár, Pecöl, Vát és Vassurány esetleírás szintjén jelenik meg; ráadásul a leírásokban alig fedezhető fel olyan fajta tevékenység, amely ÁMK nélkül nem lenne lehetséges. Néhol érthetetlen a fogalmazás, pl. mit jelent az, hogy Toronyban a könyvtár és a művelődési ház önállóan, vezetője útján kapcsolódott be? Végül erősen bírálni kényszerülünk az irodalomjegyzéket. Vajon miért fejeződik be 1985-tel, s miért betűrendes elrendezésű? Itt sokkal többet mondana az, ha arra lenne képes válaszolni, hogy mikor mi foglalkoztatta az érdekelteket, s nem az, ki mit írt. Vagyis jobb lett volna a kronologikus szerkesztés. Ráadásul ugyancsak szakszerűtlenül a határozott névelőt is figyelembe vették a betűrendnél! Nem kétséges, hogy a hazai előzmények után kutatva akár a századfordulóig visszanyúlhatunk az időben. Valami módon az 1968-ban indított klubkönyvtár mozgalom is idesorolható. Legalábbis abban, hogy azt is —mint az általános művelődési központokat — csodaszernek kiáltották ki, kívülről és nem szerves módon hozták létre, s mindig többet akartak belesúlykolni az illetékesek, mint amire képes! Mi azt javasoljuk, tartsuk meg, sőt csináljunk igazi komplex intézményeket, de fogadjuk el Sallai István —ebben is— bölcs tanácsát: az általános művelődési központ olyan legyen, mint a katolikus templom, vagyis egész nap legyen nyitva, ne kérdezzék, ki mit akar ott, léphessen be, ha úgy gondolja, hogy dolga van ott. Tehát az ÁMK legyen gazdag eszközökben, az ott dolgozok pedig álljanak készen a sokrétű igények kielégítésére. "Csak" ennyi a dolgunk, s nem több. De nem is kevesebb! (Szabó Árpád: Az általános művelődési központok létrejötte és szervezetük kiépülése Vas megyében. 1981-1988.1-2. köt. Szombathely, 1990. 60+42 p.) TÓTH GYULA 94