Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

2. szám - KÖNYVESPOLC - Tóth Gyula: A művelődési központokról- egy könyv kapcsán

Hollandiában "széleskörű társadalmi összefogással hozzák létre épületeiket. A la­kosságot a tervezéstől a megépítésen át a működtetésbe is bevonják. Ezáltal ember­szabásúbb, otthonosabb s a funkciónak jobban megfelelő művelődési-közösségi lé­tesítmények születnek." A modell lényege pedig a pénzeszközök leggazdaságosabb, hatékony felhasználása, mind a létrehozáskor, mind az üzemeltetésnél, pontosan ezért többfunkciós az új létesítmény. Dániában pl. az osztálytermek mások mint ná­lunk, azért, hogy azokat délután és este különböző klubszerű összejövetelekre is használhassák. Tegyük hozzá, hogy hasonló elv érvényesülhet a tornatermek, sport­pályák hasznosításánál: délelőtt a diákoké, délután sportköri és felnőtt célokat szolgálhat; vagy a hangsúlyozottan kettős funkciójú iskolai és közművelődési könyvtár délelőtt az oktató-nevelő munka eszköze, délután és este minden korosztály információs központja, művelődésének, szabadidejének színtere, olvasmányainak forrása. Természetesen vannak előnyei ennek a modellnek személyzeti, tárgyi, működtetési, fűtési-világítási, takarítási, stb. szempontokból is. Ehhez képest nálunk nem ezek, hanem —és sajnos Szabó Árpád tanulmánya is mintha inkább erre tette volna a hangsúlyt!— a pedagógiai —felnőttnevelési— irányítási szempontok voltak az elsődlegesek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy az intézmények "létrehozásában" nem ez, hanem a divat és a tanácsi irányítás érdekei domináltak. Vas megye mind a 26 általános művelődési központja már meglévő és széttagolt létesítményekben létesült és működött; erre a célra, komplex módon hasznosítható épület egyetlen egy sem épült! A problémát csak fokozta, hogy még tárcán belül sem sikerült közös nevezőre jutni — s a jövő szempontjából ez is fontos tanulság— az óvoda és az iskola, ill. a művelődési központ és a könyvtár eltérő pénzügyi jogszabályok szerint működött, egységes és ezért takarékos gazdálkodás nem alakulhatott ki. Szabó Árpád becsületesen megírta, hogy Vas megyében felülről szorgalmazták az általános művelődési központok létrehozását, s nemcsak a tárgyi, de a személyi feltételeket sem vették komolyan. Másként fogalmazva: a szellemi előkészítés sem | történt meg, s az csak természetes, hogy ahol az épületadottságok is hiányoznak, ott az irányítás kerül előtérbe, s a továbbra is külön intézmények együttműködését hangsúlyozzák, s a kívánatos integrált intézmények nem is jöhettek létre. Emiatt aztán országosan és Vas megyében is az intézménytípus története a konfliktusok történeteként is bemutatható. Ezek részletes tárgyalására itt nincs mód. Ezért most csak jelezzük, hogy a téma egyik szakértője szerint háromféle konfliktuscsoport kü­lönböztethető meg: a környezettel való, a szervezeten belüli konfliktusok, s végül konfliktusokat teremthet az ÁMK-kat támogató szakmai ellátóhálózatok eltérő ér­deke. Minden bizonnyal valós tényezők is közrejátszottak itt, de valószínűleg sok ellentét és konfliktus feloldható lett volna, ha az elmúlt évtizedek szelleme az érde­kérvényesítést, s nem azok homogenizálását tűzte volna célul, s nem felülről diktál­ták volna egyaránt a pedagógiai és a közművelődési koncepciót. Ezért a jövőre ta­nulság, hogy az a helyes, ha az általánosművelődési központ pártsemleges magatar­tást foglal el, ill. egyformán helyet ad a különböző érdekek megnyilvánulásának, egyformán ellátja információkkal és szolgáltatásokkal az eltérő szellemi és társadal­mi érdekeket hordozó csoportokat. 93

Next

/
Thumbnails
Contents